Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)

san kimutatható árnyalt különbségei (pl. gyalogember - igás ember különböző csoportjai) azon túl, hogy megerősítik megállapításainkat, az eredményeink értelmezését is nagyban segítik. Például az átányi kutatások is felhívják a figyelmet arra, hogy a kevés földdel, szőlővel rendelkező igás gazdaságok és a földdel nem rendelkező aratók, napszámosok tárgyi világában mennyire árnyalatnyiak a különbségek. Fél Edit és Hofer Tamás külön felhívja a figyelmet a vagyoni/társadalmi rétegződés vizsgálatakor arra, hogy milyen nagy figyelmet kell szentelni a gazdaság korának is, egyáltalán nem mindegy, hogy 5, 10, 30 vagy 50 éves. Atányon is például az egyedül élő özvegyek jellegzetes rétegét alkotják a társadalomnak, akár tárgyainak összetétele, akár sokszor szegényes vagyoni helyzetük miatt (Fél I 94

1:1 -8; Fél-Hofer I 964:43-63). Elemzésünkből is kiderült, hogy az özvegyek, idős gazdák helyzete, tárgyi világa mennyire más - átalakult, felbomlott -, mint egy „átlagosé". A viszonylag sok özvegy a csoportjainkban nem csak azzal függ össze, hogy a hagyatéki leltárak funkciójukból következően elsősorban idősek viszonyait rögzítik. Meleg Attila kutatásaiból is kiderül, hogy meglepően magas lehetett az egyedül élő özvegyek száma Halason (7-10 százalék, Meleg I 995:82-86). Egyet nehéz megválaszolni: vajon az egyes csoportok/rétegek milyen arányát képezték a halasi társadalomnak? Ennek egyik legfőbb oka, hogy közel száz év változásait kellene egy statikus képbe rögzíteni, aminek nincs is sok értelme. A változások óriásiak voltak, amire mi is részletesen kitértünk. A földaprózódás, az elszegényedés időszakunk alatt tapasztalható különösen nagy mértéke miatt csak tájékozódásul szolgálhat a 5. táblázat, amely a nagy csoportok/rétegek arányát mutatja az összes leltár alapján.

20 Az mindenesetre látható, hogy a legszegényebb rétegek hiányától eltekintve minden földdel/ szőlővel rendelkező réteg nagyobb torzulások nélkül van reprezentálva. A mindennapok keretéül szolgáló tárgyak mennyiségén alapuló elemzés megrajzolta a halasi társadalom több nagy jellegzetességét, egyfajta képét. Ez a kép valószínűleg módosulni és főleg finomodni fog, amikor majd a kézzelfogható mindennapokig hatolunk az egyes tárgyak, tárgycsoportok elemzésével. Minél több szemszögből vizsgálódunk, annál jobban ragadhatjuk meg a valóságot, de annál jobban nyilvánvalóvá válik az is, hogy reménytelen feladat a történeti valóságnak vagy az elmúlt korok emberei mindennapjainak egy jelenkutatáshoz hasonló feltárása. JEGYZETEK 1. Hasonlóan hasznos és sok ötletet adó volt Hofer Tamásnak ( I 983) a tárgyi világ kutatástörténetéről és lehetséges új útjairól írt tanulmánya, valamint Hans-Erich Bödeker (1994) hasonló megközelítésű munkája. 2. Bemard Lepetit (1995:155) a következőket írja ezzel kapcsolatban: a vizsgálati léptékek ellenőrzött megsokszorozása képes újabb ismeretekhez juttatni bennünket, ha eleve feltételezzük a valóság összetettségét (a társadalmi dinamikának többféle elve van, és különféle oksági összefüggések szerint lehet értelmezni) és elérhetetlenségét (a végső szó sohasem adott, és a modellkészítést mindig újra kell kezdeni)". 3. A Kiskunhalasi Levéltárban (Bács-Kiskun Megye Levéltára Kiskunhalasi It. V.20I.B. 4. Vegyes közigazgatási iratok) elsősorban hagyatéki leltárakat találtunk, amelyek többsége összeírás, és ez összefügghet azzal, hogy kiskorú árvák vagyonának a megőrzését biztosították. A teljes va-