Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)

megöregedés következtében a gazdaságok megbomlott jellegét. Ezt a földbirtokok állapota is igazolja, hiszen a csoport szegényesebb eszközkészlettel rendelkezőinek földje vagy földjeik egy része zálogban volt, esetleg árendába volt kiadva (pl. a juhokkal együtt). Azonban az ilyen esetekben is viszonylag nagy volt a munkaeszközök száma, a legszegényebbnél is lehetővé téve a jelentős szőlőművelést. Tárgyi világuk más elemei nagyon hasonlítottak a második nagygazdálkodó-csoportéra. Különösen igaz ez a bútorra és az ágyneműre, kevésbé a konyhai-háztartási eszközökre. Ez utóbbiból három-három esetben kb. 200 és I 50 darab fordult elő, de akinek kevesebb volt, annak is legalább I 30 darab. Vagyis komolyan felszerelt háztartásokról van szó, még ha a szegényesebbek is. A bútoraik összetételéből és jellegéből következően - a korábbi vizsgálataink tapasztalatai alapján (Granasztói 1 996a) - már egy erősen parasztos tárgyi kultúrájú csoportról van szó. Az előbb elemzett középgazdaságok tárgyi világához hasonlít a nyolcadik csoport tárgyi világának több mennyiségi adata, hiszen átlagosan 18 darab bútor, 100-nál több konyhai-háztartási eszköz jellemzi az összesen 2-300 tárgyból álló hagyatékukat. Az egyik nagy különbség a kevés gazdálkodási eszköz (átlag I 5,6), a másik a nagyszámú ruha és ágynemű. A kevés gazdálkodási eszköz mind kézi és elsősorban szőlőműveléshez szükséges eszközt takar, ekés gazdaságot nem találtunk közöttük. Egyetlen esetben írtak össze állattartáshoz szükséges eszközöket (egy kantárt és egy harangot), de azokat is a padláson. Ez utóbbi tény is jelzi, hogy átalakult, szétesett, széthordott gazdaságokról lehet szó. Ezt csak megerősíti, hogy két hagyatékban is kb. 20 darab zsákot írtak össze, amelyek egy korábbi nagygazdaság maradékai lehettek. A földvagyon nagysága is megerősíti az eddig mondottakat: nem szegény gazdaságok maradványairól van szó. Öt esetből háromszor 40-60 forintos földet írtak össze, egy esetben pedig 430 forintosat. Az ekés gazdálkodás hiánya, a szőlőművelő eszközök kizárólagossága, néhány korábbi jelentősebb gazdálkodást valószínűsíthető eszköz egyaránt azzal magyarázható, hogy három-négy esetben is módosabb özvegyek leltáráról van szó, nagyszámú ágyneművel és ruhával. Ez utóbbiak tárgyi világuk I 5, illetve 8 százalékát teszik ki! A módosabb özvegyek helyzetét, anyagi viszonyait jól jelzi Miskei András özvegyének, Szálkai Ilonának az esete, aki több mint hatvan hold földet és 307 juhot adott ki árendába. A többi özvegy helyzete már nem lehetett ennyire jó, csak saját szőlőjüket művelték/műveltették. Egész tárgyi világukon érezhető a felbomlás. A bútoraik darabszáma több esetben, főleg a szegényebbeknél, alacsony, és csak mutatóba maradt néhány, korábbi állapotokra utalójelentősebb darab. Berhidai János özvegyénél, Szüryjuliannánál például csakegy bőrszék maradt, a nyoszolyájában pedig öt zsák rozst találtak az összeírok. A következő két kisebb, gazdálkodókat reprezentáló csoport (kisgazdaság I. és II.) már egyértelműen az átmenetet jelenti a kisebb ekés földművelést folytató és a csak szőlőt művelő vagy a kisebb redemptiós, illetve kevés veteményes-, kukorica- vagy káposztafölddel rendelkezők között. A két csoport létrejöttében már az összeírás bizonytalanságai is közrejátszhattak, hiszen itt már több olyan gazdasággal találkozunk, ahol a kevés gazdálkodási eszköz mögött még igaerőt alkalmazók is feltételezhetők. A két csoport összesen huszonhat esetből áll, ami azt jelenti, hogy egy nagyon jellegzetes rétegét képviselik a tárgyi világoknak. Két csoportra osztásukat elsősorban a gazdálkodási eszközök mennyiségének nagy különbségei (az átlag 31, illetve I 7 darab) tették szükségessé. Ettől eltekintve hasonló a többi tárgytípus mennyisége, a bútor, az