Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)
4-600 darab juhot tartottak. Meglepően kevesen tartottak viszont ökröket, és a tehenek vagy a lovak száma sem volt olyan jelentős. A csoportban több kisebb földdel vagy csak szőlővel rendelkező is található. Ezek közül az egyik redemptus gazda csak huszonöt forintos földdel rendelkezett, és bútorszáma is a legalacsonyabb (27), miközben tárgyi világa összességét tekintve jelentős (289 darab). Jellegzetes a két, szőlővel, valamint egy módosabb, kb. hetven hold földdel rendelkező özvegy. Feltehetően az osztozkodás során a jelentős méretű szőlőt és a juhok egy részét hagyták rájuk (az egyik szőlősnél I 20, illetve a hetven holdasnál I 50 darab). Ez a három özvegy már átvezet a csoport társadalmi-foglalkozási összetételére, hiszen ők nemcsak özvegyek voltak, hanem nemesek is. Rögtön érthetőbbek a csoport tárgyi világának jellegzetességei, ha a többséghez tartozó redemptus gazdákhoz hozzászámítjuk a három nemes származásút, a katolikus plébánost 10 állatával (2 tehén, 3 ló és 5 növendék), egy zsidó kereskedőt, aki két tanyát bérelt és 460 juha volt, valamint egy vasáruboltost. A csoportot zömében a nagyobb gazdáknál kisebb vagyonúak alkották, akik egy középgazdaság eszközkészletével rendelkeztek. A gazdálkodás kisebb jelentőségére utal az is, hogy a gazdálkodási eszközök gyakran csak 8-10 százalékát tették ki az összes tárgynak, miközben a nagygazdáknál 20-30 százalékot. Ez egyrészt összefüggött vagyoni helyzetükkel, amit az állatszám és a földbirtok nagysága is alátámaszt, másrészt társadalmi helyzetükkel: boltos, plébános, özvegy. A bútoraik, ágyneműik, ruháik, konyhai-háztartási eszközeik és egyéb tárgyaik nagy száma egyértelműen az első, a város módos csoportjához kapcsolja többségüket. Feltűnő a két csoport vagyonának és tárgyi világának hasonlósága, különös tekintettel a juhtartás óriási és a többi csoporthoz viszonyított egyedülálló jelentőségére. A juhtartással Halason nem az ősi redemptus gazdák foglalkoztak elsősorban, hanem a városba frissen költözöttek vagy földet szerzők. Ezt a mintánk is igazolja, hiszen a juhtartók társadalmi összetétele nagyon vegyes, több nagygazda mellett görög és zsidó kereskedők, nemesek és iparosok is közéjük tartoztak. A középgazdaságok második - szegényebb - csoportja alapvetően különbözik az előzőtől mind tárgyi világának jellegzetességeiben, mind társadalmi-vagyoni összetételében. Az egész mintánk egyik leghomogénebb csoportjáról van szó, ahol az egyedi eltérések minimálisak. Míg a gazdálkodási eszközök darabszáma megegyezik a módosabb középgazdaságokéval, addig az aránya a tárgyi világon belül már jóval magasabb, többségüknél 13-14 százalék. A bútor, az ágynemű vagy az egyéb tárgyak tekintetében viszont sokkal szegényesebb, akárcsak a nagygazdaságok második csoportjáé. A csoport társadalmi-vagyoni összetétele alátámasztja szintén a csoport homogén jellegét. Csak redemptus gazdák alkotják, akiknek állatvagyona mellett a földvagyona is nagy hasonlóságokat mutat. A földvagyon nagysága a redemptussághoz szükséges minimális földnagyság (20-25 Ft) és hatvanhat forint között ingadozik. A két kevés redemptionális földön (13 Ft) gazdálkodó is zálogolt másoktól földeket. Egy nagy, száz forintos vagy annál több földdel rendelkezőt sem találunk ebben a csoportban. Homogenitását erősíti a juhtartás minimális jelentősége is. A csoport gerincét tehát az ekés földművelést végző, szegényebb középgazdaságok teszik ki, amelyeknek állattartáshoz és földműveléshez szükséges eszközeik is voltak. Eszközkészlete és földnagysága alapján is az egyik legjelentősebb gazdaság ökröket és juhokat is (30 darab) tartott, és bérest is fogadott. A szegényebbek közül (3-4 eset) is mindenkinél összeírtak állattartó eszközt, de állatot már nem mindig. Ugyanezeknél az eszközkészlet is tükrözte az elszegényedés vagy esetleg a
