Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)

A tárgyi világra tett megállapításaink csak társadalmi kontextusba helyezve nyernek tartalmat. Kik azok, akiknek sok, illetve kevesebb vagy elenyésző mennyiségű tárgya volt? Különösen érdekesnek tartjuk a mintánk első harminc és utolsó húsz háztartásának a vizsgálatát, vagyis azokat, amelyek a legtöbb, illetve legkevesebb tárgyat birtokolták. A 300 vagy annál több tárggyal rendelkezők között egyértelműen - mint ahogy az várható volt - a város gazdag, leggazdagabb lakosai szerepelnek. De a gazdagság csak az egyik jellemzőjük, társadalmi rétegződésük még inkább jellegzetes. A 36 hagyatékból I 5 nemes, kereskedő vagy iparos, vagyis több mint 41 százalékuk, ami az összes leltárhoz viszonyított arányukhoz képest nagyon magas szám (kb. 20-25 százalék). Ezen, „városiasabb"

5 rétegek dominanciáját jelzi - akár szimbolikusan is -, hogy a legtöbb tárggyal (702) egy görög boltos rendelkezett I 828-ból,

6 míg utána a második helyen a halasi plébános következett 662 tárggyal ( I 782-ből!). Különösen feltűnő a nemesek vagy nemesfeleségek és a kereskedők csoportosulása, akik még nagyobb arányban szerepelnek, mint az összes leltárban. A nem „városias" rétegek - mint már jeleztük - a város gazdag földbirtokosaiból, általában a tanyás gazdákból kerültek ki. Többségük redemptus, több tucat vagy több száz juh és nagy földbirtok jellemezte vagyonukat. Jelentőségüket bizonyítja, hogy a harmadik legtöbb tárggyal rendelkező egy 486 juhot tartó, kb. 250 forintos földön gazdálkodó, 2 malommal rendelkező redemptus gazda. Ez a réteg is jóval nagyobb arányban szerepel a legtöbb tárggyal rendelkezők között, mint az összes inventáriumban. Húsz leltárban írtak össze ötvennél kevesebb tárgyat. Vizsgálatuk annál inkább is fontos, mivel - mai tapasztalataink szerint - fölöttébb furcsa 20-30 tárgy egy háztartásban.

7 A húsz leltárból tízben 40 vagy annál több tárgy fordult elő, és csak négy esetben 30 darabnál kevesebb. A legkevesebb tárggyal (21 ) egy ötgyerekes, nyomási földdel rendelkező redemptus gazda szerepel, akinél állatot nem írtak össze, csak egy kevés szőlőt, aminek értéke 2-3 tehénnek felelt meg. A házát is hasonló értékűre becsülték, vagyis nem lehetett jelentős. Mindezektől eltekintve ez a leltár valószínűleg a hiányosak közé tartozik. A huszonhat tárggyal rendelkező özvegyasszony helyzete némiképp különbözik. O egyedül élt házában egyik lányával (a másik már férjhez ment), szegénységét jelezheti, hogy két lovat is eladott az összeírás (I 796) és az osztály ( 1806) között. Ez utóbbi idején már újból férjhez ment, de az összeírt tárgyak mindenképp egy átmeneti és szegény helyzetben levő özvegy életét tükrözik. A körülmények tisztázását nehezíti, hogy az általános szokásoknak megfelelően az asszony tárgyait nem írták össze. Listánk harmadik legkevesebb tárggyal (27) rendelkező személyéről nem sokat tudunk, feltehetően azért, mert szegény, földnélküli volt. Két tinóján kívül vagyona nem volt, tárgyainak értéke és összetétele is szegénységére utal. Ez a háztartás is - az előzőekhez hasonlóan - egy jellegzetes állapotot rögzít: egy idősebb, házas gyerekekkel rendelkező, átmeneti állapotban levőt. Összefoglalóan megállapítható, hogy a legkevesebb tárggyal rendelkező háztartások egy része a halasi szegény rétegek tárgyi világát tükrözi (20 esetből hétszer szinte semmilyen vagyontárgyat nem írtak össze). Olyan átmeneti helyzetek is gyakoriak (idősebb emberek háztartása, ahol a tárgyi világ már megbomlott), mint amilyeneket az imént leírtunk, vagy amibe az a szegény - házat bérlő - csizmadia is tartozott, aki házának építése következtében adósodott el, és vagyona árverése ezt az állapotot tükrözte. Van