Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
FÜLÖP HAJNALKA: A varró falu
A pártakészítés és ruhavarrás mellett Vera ugyanúgy varrja az eladásra szánt rendeket, mint a többi asszony Gyerőpatakán. Leginkább a leánya árukészletének hímzésében segít, amiért nem kap pénzt. A pártamegrendeléseket részben azért is kezdi átadni a leányának, mert a közeljövőben az unokákra kell többet költeni a családban. Néhány év múlva konfirmálnak, egyik a másik után, és már gyűjtik a „kiállításukhoz" szükségeseket. 27 Összefoglalás Gyerőpatakán a varrásnak mint jövedelemszerző tevékenységnek az általánossá válása a falubeliek mindennapos életének több területén kisebb-nagyobb változásokat eredményezett. Az asszonyok a varrást mint technikát a rendek, abroszok, futók, vagyis a termékek minél gazdaságosabb előállítása érdekében úgy módosították, hogy minél rövidebb idő alatt és minél kisebb anyagi és energiabefektetéssel el tudjanak készíteni egy-egy darabot. A saját használatú ünnepi ruhákról kölcsönzött díszítőmotívumokat leegyszerűsítve, szükség szerint megváltoztatott méretben, laza elrendezésben, nagy öltésekkel és nemritkán elnagyolt kitöltéssel alkalmazzák a rendeken és a térítőkön. A gyöngyök és fiitterek mennyisége a mellényeken és kötényeken elenyésző ahhoz viszonyítva, hogy saját ünnepi ruhadarabjaikra mennyit használnak fel. A rend egyes darabjainak megvarrásakor a selyemmel és a szőrrel takarékoskodnak: a szoknyát és a kötényt a sajátjuknál lényegesen szűkebbre szabják. A varrással mint piacra termeléssel kapcsolatban alakult ki Gyerőpatakán az a gondolkodás- és magatartásmód, mely néhány évtizeddel korábban csak igen kevesekre volt jellemző: tájékozódás a piaci lehetőségek, az anyagi eszközök elérhetősége iránt; tervezés, beosztás és az a törekvés, hogy a legkülönfélébb módon növeljék a nyereséget. Ez a mentalitás - a bedolgozók kivételével - egyaránt érvényes azokra, akik csak néhányat, és azokra is, akik 25-30 rendet varrnak eladásra. A női munkák rangsorában a varrás általában nagyon fontos helyet foglal el, csupán a mezőgazdasági szezonmunkák alatt nem varrnak egyáltalán, illetve kevesebbet varrnak. Ha sürgős rendelést kell teljesíteniük, az asszonyok elhanyagolják a háztartási és kerti munkájukat, megváltoztatják az időbeosztásukat. Hajnalban, mielőtt ellátnák az állatokat, már varrnak. Az állatok reggeli ki- és esti behajtása között folyamatosan varrnak, sötétedés után pedig késő éjszakáig szintén varrnak. A monoton öltögetést az asszonyok azzal teszik változatosabbá, hogy naponta többször más-más társaságot keresnek a munkájukkal. Elmennek a rokonaikhoz, és náluk varrnak, vagy meghívják a szomszédasszonyt, aki szintén varr. Sokan magukkal viszik a varrnivalót a városba a piacra, mert dolguk végeztével - a vonatra várva - az állomáson is tudnak varrni. A helyhez kötöttség, amely a varrás feltétele, a módosuló napirend és az éjszakázások egyik következménye az asszonyok fokozódó kávé- és (ritkábban) alkoholfogyasztása. A férfiak közül néhányan - különösen a fiatalabb férjek - annak tudatában, hogy az asszonyok legalább annyit keresnek a varrással, mint ők a gyárban, egyre inkább tisztelik a nők munkáját, és hajlandók segíteni nekik. Pliszírozóba viszik a szoknyákat, állomásra fuvarozzák az árusítani induló feleségüket, anyjukat, esetleg alapanyagokat is
