Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

Tabló - Érzéki utazások Michael Taussig: Mimesis and Alterity: A particular history of the senses (Holló Imola)

mágiának nevezett árnyékát, mint inkább azért, hogy újra rácsodálkozzunk a természetes mágikusságra, ahol az élet újratermelése elválaszthatatlan a lélek visszahódításától". (2. p.) Mégis mitől antropológiai ez az út, a költői képek miként épülnek elemezhető egésszé? Mi köze lehet az „etnográfusok mágiájához" egy század eleji művészetfilozófusnak? Benjamin (1969) elméletét a tárgyak és műtárgyak jelentéséről a mechanikus sokszorosítás korában Taussig fércmentesen köti össze Marx társadalomkritikájával, Mauss és Hubert antropológiai meglátásaival, a kuna indiánok etnográfiájával és az antropológiai szemlélettel általában. Nem a mágiát mint az etnográfiai kutatás hagyományos tárgyát vizsgálja, hanem a kérdés fókuszát egészen váratlan irányba tolva a mimézisben, a „másságolás"-ban (othering) benne rejlő mágikus - mert életre keltőén másoló - készségre irányítja figyelmünket. Eközben a mimézis hatóterületét nem korlátozza a megfogható tárgyak és a velük mágikus-mimetikus kapcsolatba lépő emberek interakciójára, hanem kiterjeszti azt a kapcsolatteremtés minden egyéb megjelenésére is mint annak magától értetődő, reflektálatlan, öntudatlan dimenziójára. A tárgyban foglalt fétiserő olyan „elszökött", összesűrűsödött jelentés, amely a kultúra megélt világának összetettségéből árad, és amelyre mint tőlünk független másra ismerünk rá a tárgy „aurájában" (Benjamin 1969). A mimézis lényege a máshoz való fordulás úgy, hogy a más utánzásával, a Mással egyesülve másolattá, ismerőssé tegye, integrálni tudja azt.

1 Taussig elméletében a mimézis a másság-azonosság dialektikájának kultúraépítő készsége, az (emberi) természet azon adottsága, amellyel az ember a „másodlagos természet"-et - a műalkotásokat, a társadalmi környezetet - hozza létre. így azután minden társadalmilag alkotott „természet" természetes is egyben, idegensége, mássága mellett. A mimézis elképzelhetetlen az érzékszervek együttes működése nélkül. Habár elsőrendűen a látás a meghatározó, a másolás a látáson keresztül az összes többi érzékszerv „közreműködésével", a látás, a tapintás összekapcsolódásával jön létre. De ez már mágia. A mimetikus készség mágiája. Szimpatikus mágia és mimézis Frazer „meghurcolt" szimpatikus mágia-elméletét Taussig lényegesen átértelmezi. A mimetikus készséggel olyan szorosan összekapcsolja Frazer hasonlósági (analogikus) és érintkezési mágiatípusait, hogy ezek a felismerhetetlenségig megváltoznak. Taussig ugyanis nem a tudománynak a mágiával szembeni felsőbbrendűségét biztosítva gondolkodik a mágiáról, hanem egészen másként: egyrészt mind a tudományos megismerés és módszertan, mind pedig a mágia működési alapelvének a mimetikus készséget tekinti, másrészt megpróbál a mimézisben foglalt mágikus erő lényegi természetére fényt deríteni. Tausssig számtalan példán mutatja meg azt, hogy a hasonlósági mágia hagyományosnak tekintett képmásalkotó cselekvéssora elválaszthatatlan az érintkezési mágia eljárásaitól. Figyelemre méltó, hogy nem minden esetben találkozunk „pontos képmással", vagyis valóságos reprodukcióval. Éppen az „érintkezési" mágia körébe sorolt „mági-