Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

PÁSZTORY ESZTER: Ember és folyó: az etnológia helykeresése a posztindusztriális társadalomban (Szántó Diana interjúja André Vincent-nal)

1999-ben hat újabb helyet terveznek, 2000-re várhatóan összesen tíz ethnopőle fog működni. Ez a koncepció megfelel a költségvetés politikájának is: mivel szűkülnek a források, a címke egy módja a szelektálásnak. A bizottság ilyen módon néhány intézményre koncentrálja a pénzügyi eszközeit. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a kutatás egy részét közvetlenül az állam finanszírozza. A címet szerződés biztosítja, ami háromévenként megújítható. E cím alapján három év óta egy szubvenció lehetővé teszi, hogy egy kutatót foglalkoztassak teljes állásban. A pénzügyi támogatás nagy része az ő fizetését biztosítja. Továbbá I 992-ben szerződést írtunk alá az egyetem szociológiai és antropológiai tanszékével. Ez azt jelenti, hogy az egyetem elismeri: a Maison du Rhône-ban etnológiai kutatás folyik, és ilyen alapon fogadhatunk hallgatókat, akik itt töltik a szakmai gyakorlatukat. Minden évben kiírunk kutatási témákat a hallgatók részére, akik részkutatásaikkal hozzájárulnak a nagy kutatási témák kidolgozásához. Ilyen téma volt kezdetben a „folyami kultúra" és újabban a „folyórendezés antropológiája". A hallgatók számára ez szakképzési lehetőséget jelent, felkészülést a kutató- és a szakmai munkára. Egyúttal arra is lehetőséget teremt, hogy intézményi kereteket adjon az etnológia és az etnológus szakmai helykeresésének. Jelenleg is öt-hat doktorandusunk van etnológiai, földrajzi és történelmi témában. Milyen kooperációs programokban vesz részt a Maison du Rhône, és milyen további fejlesztési tervei vannak? A fejlesztésnek két iránya van. Az egyik tengely a Rhone-hálózat. Ennek a kialakításában együtt dolgozunk a lyoni múzeum igazgatójával. Az alapgondolat az, hogy a Rhône mentén több intézmény is foglalkozik a kulturális és természeti örökség megóvásával és megőrzésével, anélkül azonban, hogy tudnának egymásról. Jó lenne, ha ebben a körben az információ és talán bizonyos szellemi termékek is áramolhatnának, ha például a kiállításokhoz tárgyakat is tudnánk kölcsönözni egymástól. Olyan csoportosulást szeretnénk létrehozni, amely regionális és országos szinten is tárgyalópartnere tudna lenni a folyó felhasználásában érdekelt politikai és gazdasági szereplőknek. A Rhonehálózat I 994 óta működik, múzeumokat, kutatóműhelyeket, természeti rezervátumokat, dokumentációs központokat, archívumokat és a helyi örökség megőrzésére szerveződött lakossági egyesületeket foglal magában. Összeköt bennünket egyrészt az, hogy valamilyen szinten mindnyájan végzünk tudományos kutatómunkát, mindnyájunkat az érdekel, hogy elemzőmunkával fényt derítsünk a folyó köré épülő különböző logikák működésére, másrészt az, hogy különös hangsúlyt helyezünk a nagyközönséggel való kapcsolattartásra. A fejlesztésnek egy másik, nemzetközi dimenziót ad az a tény, hogy a Rhône Svájcban ered, és Franciaországot átszelve fut bele a tengerbe. Az a törekvésünk, hogy ebből az adottságból kiindulva előbb egy európai, de távolabb tekintve egy világméretű hálózatot hozzunk létre az ember és folyó kapcsolatára építve. Brazíliában kutat két hallgatónk. Elképzelésünk szerint az ő segítségükkel és a Goeldi Múzeumot bevonva kiterjesztjük a hálózatot az Amazonasra is. Ha ez az ambiciózus terv megvalósul, a „folyó antropológiájának" egy olyan komparatív színezetet tudnánk adni, amely csírájában már benne