Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

PÁSZTORY ESZTER: Ember és folyó: az etnológia helykeresése a posztindusztriális társadalomban (Szántó Diana interjúja André Vincent-nal)

kettőt összekapcsolni, ügyelve arra, hogy a kutatás eredménye beépüljön a kiállításba. Előfordul az is, hogy megbízást kapunk egy-egy tanulmány elvégzésére, mondjuk egy olyan kérdésben, hogy mi lehet a folyó szerepe ma egy adott területen a gazdasági fejlesztésben, hogyan lehetne újonnan kiépülő mikrogazdasági tevékenységek gyújtópontjává tenni. Ujabban sokszor fordulnak hozzánk úgy is, mint szakértői adatbázishoz. Hogy egy példát mondjak: a Rhône-Alpes vidéke általános fejlesztési tervének keretében felállt egy turisztikai és egy kulturális bizottság. Amikor arról gondolkoznak, hogy hogyan lehetne feléleszteni a folyami turizmust, vagy milyen kulturális programot lehetne a folyóra építeni, az elemzésbe ma már szakértőként bevonnak minket is. Volt arra példa, hogy egy ilyen szakértői elemzés konkrét fejlesztésben folytatódott? A legelső kutatási programunk, amelynek „Folyami kultúra" volt a címe, egy konferenciából indult ki. Erre a konferenciára, melynek tárgya a „határ és folyó" volt, meghívtuk a társadalomtudományok tíz képviselőjét: történészeket, filozófusokat, pszichológusokat, szociológusokat, etnológusokat. Azt kérdeztük tőlük, hogy a saját tudományterületükön belül mit jelent számukra a „határ" fogalma, és ehhez a fogalomhoz képest milyen jelentéstöbbletet hordoz a „folyó". A konferencia tanulsága számomra a következő volt: a folyó egy összefüggő terület, amelyen nem válik szét élesen a víz és a part. A folyami ember számára ez a terület minden irányban átjárható, tehát, ha igaz is az, hogy a folyó határ, adminisztratív és minden egyéb szempontból, ugyanakkor kettős logikát hordoz magában: egyszerre választ el és köt össze. Az ezen a területen megvalósuló gazdasági, társadalmi és kulturális gyakorlatok együttese alkotja azt, amit összességében folyami kultúrának nevezhetünk. Erre a hipotézisre alapoztuk az első kutatási témánkat a folyami kultúráról. Összegyűjtöttük mindazt, ami a rítusok, az átmeneti rítusok, az ismeretek és a mesterségbeli fogások köréből a folyó köré összpontosul. Két éveitekével előálltunk egy kiállítási javaslattal, az „átkelés a folyón" témájára alapozva. Az egyik kérdés az volt, hogy hogyan oldotta meg technikailag az ember a történelem folyamán az átkelést. Ebből a nézőpontból a megközelítés maradhatott volna tisztán technikai-tudományos: megragadhattunk volna a híd, a rév, a komp történeti áttekintésénél. A Maison du Rhône azonban a folyó antropológiai megközelítését tekinti feladatának, a nagyközönség felé is. Tehát az eredeti kérdésből kiindulva kitágítottuk a ^ témát az „átkelés" antropológiai problémája felé. A kiállítás kiindulópontja a „túloldal" volt, amit csak egy hajszál választ el a „túlvilágtól". Mielőtt ugyanis az átkelésre gondol- ö hatott volna, az embernek legelőször is a tilalom áthágásával kellett megküzdenie: a fo- ^ lyó alatt alvilági lények lakoznak; a folyó választóvonal, melyet Isten teremtett. Az átke- _L léshez tehát olyan reprezentációk tapadnak, amelyek megkövetelik bizonyos elővigyázati rítusok elvégzését az átkelés előtt. (Mindez igaz természetesen a hegyre és a tengerre ^ vonatkoztatva is: az átkelés utazás egy másik, ismeretlen birodalomba, melyet ismeretlensége számtalan mesés képzettel ruház fel, és amelyet az ember meghódítani szeretne.) A kiállítás harmadik része visszakanyarodott az átkelés-átmenet problémájához, tágabb, antropológiai szempontból. Minden emberi társadalomnak meg kell oldania az egyik korcsoportból a másikba, egyik társadalmi státusból a másikba való átmenet kijelölésének kérdését. Azt próbáltuk körüljárni, milyen formákat öltöttek az átmeneti rítusok az úgynevezett primitív társadal- I 63