Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

PÁSZTORY ESZTER: Tükörkép vagy közvetítő? (Gyarmati János interjúja Pásztory Eszterrel)

De beszámolhatok ellenkező tapasztalatokról is. Az egyik feladat, amit a bevezető kurzusomon részt vevő diákoknak adok, az az, hogy menjenek el a Természettudományi és a művészetorientált Metropolitan Múzeumba és hasonlítsák össze a két múzeum prekolumbián tárgyakat bemutató termeiben látott installációt. Érdekes módon legtöbbjüknek az előbbi tetszik, és egyáltalán nem nyeri el a tetszésüket a Metropolitan Múzeum. Nem tetszik nekik az ott alkalmazott kiállítási mód, mely a szoborkiállításokhoz hasonló módon itt is, ott is elhelyez egy-egy különálló tárgyat, és ami ugyancsak nem tetszik nekik, az az aranytárgyakkal telezsúfolt perui terem. Tehát úgy tűnik, hogy a fiatalok többsége elfordul attól a bemutatási módtól, amelyet mind a mai napig preferálnak a múzeumigazgatók és a muzeológusok. Az előzőekben szót ejtettünk arról, hogy egy meghatározott korszak, Illetve civilizáció kutatása kapcsán hogy tágult az érdeklődésed. Ennek kapcsán kérdezlek jövőbeni terveidről. A San Franciscó-i kiállítás és Teotihuacánról írott könyvem megjelenése után visszatértem egy témához, ami már régóta foglalkoztat, és el is készült Qondolkodás tárgyakkal (Thinking with Things) című könyvem kézirata. Témája a művészet eredete, fejlődése és kapcsolata a társadalommal. Ezt a kérdéskört a művészettörténészek csak a nyugati kultúra alapján szokták tárgyalni, és a világ többi részén élő népek művészetének elméleti kérdéseivel nem tudnak mást kezdeni, mint hogy azt mondják: más, és a nyugati kultúra fejlődésén kívül áll. Ebben a könyvben megkísérlem szembesíteni a művészettörténet és az antropológia elméleti kérdéseit, mégpedig a neoevolucionista szerzők