Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

HELTAI GYÖNGYI: Tendenciák a kortárs vizuális antropológiai gondolkodásban

közötti szakadékot nem leegyszerűsítve áthidaló meditativ filmformákat. Iser közelítésének korlátozottságát az etnográfiai filmre vonatkozóan abban látja, hogy modellje a befogadás mechanizmusát csak az egyén szintjén vizsgálja, míg a befogadást befolyásoló társadalmi, történelmi tényezőkre nem fordít figyelmet. Az etnográfiai filmek esetében azonban feltétlenül tudatosítandó, hogy a gyarmati korszak örökségeként a „primitívről", a „másikról" fetisizált kép alakult ki a történelmi köztudatban: egyszerre látták benne egy romlatlan világ reprezentánsát, ugyanakkor kárhoztatták, mivel nem a nyugati civilizáció elvei szerint gondolkodott és cselekedett. E kettősség nemcsak a filmekben, hanem a befogadási prekoncepciókban is kimutatható. Szintén jellegzetes kulturális beidegződés, hogy a nyugati néző hagyományosan a „kamera tekintetével" azonosul, ami eleve kívül-felül helyezi a bemutatott kultúrán. Mind a filmkészítők, mind a nézők oldalán kevés példa akad még ezen befogadási hagyományok meghaladására, újfajta dialógusteremtés igényére. Későbbi, igen nehéz feladat lesz a szerző szerint a nézők etnográfiai filmre vonatkozó értékeléshorizontjának körülírása, melybe formai (esztétikai, műfaji, stílusra vonatkozó), illetve tartalmi (történelmi paradigmák, ideológiák és a „primitívekre" vonatkozó narratívak) mesterkódok egyaránt tartoznak. Martinez vizsgálata arra is rávilágított, hogy a mai egyetemisták jobban ismerik és értik a játék-, mint a dokumentumfilm nyelvét, s a filmhez kötődő „szórakozás"-képzetük miatt előnyben részesítik a humorral és történettel operáló etnográfiai filmeket. A nézők szöveghez - esetünkben filmhez - való viszonyát tehát esztétikán kívüli tényezők is bőven befolyásolják. E tanult elvárásokból, társadalmi tapasztalatból ötvöződő erőviszonyok meghatározóak lehetnek adott társadalmi közegben. Martinez a Reagenkorszak „mindenki magáért felelős" ideológiáját hozza fel olyan példának, mely negatívan befolyásolta a harmadik világ megítélését. Martinez szerint az antropológiai oktatásban vizsgálandó és tudatosítandó, hogy még a reflexív, kísérleti filmek sem mentesek a kizsákmányolás ideológiájának utóhatásaitól, bár a „másik" alakjának megkonstruálásában ezek a hagyományos etnográfiai filmnél tágabb teret nyitnak a sztereotípiák megkérdőjelezésére. Kár, hogy épp kísérleti filmek szerepelnek ritkán oktatási segédanyagként. Maguk a filmolvasatok három csoportba rendezhetők [hegemonikus, kompromisszu^ mos (negotiated) és oppozíciós]. Martinez szerint leginkább a kisebbségi közegből szárai mazó diákok hajlamosak az oppozíciós olvasatra. A pedagógiai gyakorlatra vonatkozóan g mindebből Martinez azt a következtetést vonja le, hogy mára tarthatatlanná vált az a pozitivista elképzelés, mely szerint az oktatásban a „legobjektívebb" filmformák a leghasználhatóbbak. A hatékony tanári stratégia szerinte az interpretatív és reflexív antropológia, a posztkoloniális történettudomány, a kritikaelmélet kombinációjára, valamint c£ reflexív, kísérleti etnográfiai filmek oktatásbeli felhasználására épülhet. A Film as Fthnography általánosabb, még a vizuális anyag újfajta rögzítési és tárolási módszereire is kiterjedő szemszögétől eltérően az Ethnographie Film Aesthetics and Narrative Traditions egy szűkebb területre koncentrál. A kötet tanulmányainak hangneme is ironikusabb, játékosabb. A szerkesztők bevezetőjükben Flaherty példájából indulnak ki, aki - miután a Nanook első variánsa elégett - a később felvett filmanyagot máig vitatott módon történetté formálta. Innen eredeztethető az a dokumentumfilmes 1 20 konvenció, hogy az életmódot bemutató filmanyagot a tárgyul szolgáló társadalom im-