Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

HELTAI GYÖNGYI: Tendenciák a kortárs vizuális antropológiai gondolkodásban

térkép az univerzum tudományos feltérképezéseként, az útmutató emberközpontú kozmológiaként értelmezhető. Hastrup szerint a kép nem rendelkezik a reflexió gazdag stiláris eszköztárával, így a film hajlamos a „mi" és az „ők" (Self-Other) közötti különbség abszolutizálására. Ez a gondolat azért lényeges, mert a mai kulturális antropológiai reprezentációs formákban a kulturális különbségek megállapítását egy kontextualizációnak kell követnie. S erre a szöveg több lehetőséget ad, elsősorban a terepmunka során átélt és rögzített „tapasztalatmorzsák" segítségével. Míg tehát a kép antropológiai kontextusbeli „viselkedése" a hely, a laza leírás, a happening és a térkép kategóriáival írható le, addig a szöveget a tér, a sűrű leírás, az újrarendezett emlékezet, az esemény s az útmutató fogalmai jellemzik. Összegzésként Hastrup megállapítja, hogy az etnográfiai film által létrehozott tudás ikonografikus jellegű, míg a szöveg - reflexivitása révén - a tudást képes öntudattá fordítani. Peter Loizos

4 azt vizsgálja, hogy tudományos kritériumok szerint hiteles bizonyítéknak tekinthető-e az etnográfiai film. Kérdésfeltevését azzal igazolja, hogy a jelen tudományosságában már nem fogalmi kategóriákban fogalmazott elemzések fogadhatók el. A válasz megalapozása érdekében elemzi az egyes etnográfiai filmtípusok nyújtotta információ jellegét, a film és a befogadói kontextus viszonyát, illetve az etnográfiai filmek oktatási segédanyagként való alkalmazhatóságát. Abból indul ki, hogy szinte minden etnográfiai filmtípus hordozhat hiteles antropológiai információt. A hitelesség egyedüli kritériuma, hogy a befogadó tisztában legyen a szóban forgó filmből szerezhető tudás jellegével. Klasszifikációját egy tematikus szál, a halál etnográfiai filmben való megjelenítései segítségével állítja fel. Ennek alapján megkülönböztet dokumentáló (documentation modality), értelmező (explanatory), értelmezést elhárító (explanation rejected), kontextustgazdagító (context enrichment) és egyéni tapasztalatokat felhasználó (experience and theoretical understanding) irányultságú etnográfiai filmeket. Kulturális jelenségek, tapasztalatok adekvát megközelítésére legkevésbé alkalmasnak az etnográfus filmest a film világából kizáró ún. observational cinema stílust tartja. De bírálat helyett inkább cáfolja a különböző etnográfiai filmtípusokat érő kritikai előítéleteket, s stiláris szabadságra bátorítja az alkotókat. Loizos Hastrupnál optimistább a kulturális és vizuális antropológia reprezentációs formáinak lehetséges egyenrangúsága tekintetében. Szerinte az etnográfiai filmeket önnön stiláris szabályrendszerükön belül kell vizsgálni. Nem jogos tehát Robert Gardner Forest of Bliss című filmjén didaktikus szándékú kommentárt és rendszerezett antropológiai információt számon kérni. E tolerancia Loizos szerint azért is lehetséges, mivel a jelen információáradatában egy-egy területet vagy népcsoportot illetően már nem vagyunk egyetlen filmes vagy antropológus közléseire utalva, nem időszerű tehát minden alkotótól elvárni a témára vonatkozó összes, pozitivista módon rendszerezett tudást. Ma már nézhetünk etnográfiai filmet, olvashatunk etnográfiát. A sorrend is tetszőleges, sőt lehetőség van tudásunk folyamatos korrigálására. Loizos különleges figyelmet szentel az általa egyéni tapasztalatokat felhasználómé nevezett filmes anyagfeldolgozási módnak, melyben szerinte a néző szinte személyes kontaktusba kerülhet a távoli kultúrából származó adatközlővel. A nézői azonosulást egy, a befogadó és a szereplő által egyaránt átélt tapasztalat értelmezése tenné lehetővé. (Loizos példájában egy etnográfiai film szereplője apja haláláról, illetve annak átélésé-