Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény
3/4 Szűcs Alexandra rében a készülő szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum előkészületei állhatták (TAKÁCS 1973b. 109), amely már 1966-ban megindult (Kodolányi 1967b. 277). Visszatérve az 1960-as évekre elmondható, hogy ekkor a tárgygyűjtés központi szerepet játszott a múzeum életében. Más gyűjteményekben, ahol már az 1950-es években is nagy növekedéseket értek el, ott ez folytatódott, a szokás- és játékgyűjteményben pedig ekkor kezdődött. A Néprajzi Értesítő 1972-ig (utolsó: Néprajzi Értesítő 1973) rendszeresen beszámolt a tárgygyarapítási tevékenységről (a gyűjteménnyel kapcsolatban lásd Györgyi 1961; 1962a; 1963; 1965; 1966; 1968a; Varga 1970b), de a korábbiakhoz képest alaposabban, kifejtve az új szerzemény gyűjteményben betöltött jelentőségét. Ezekben a beszámolókban a gyűjtési szempontok is megfogalmazódtak (gyakran ismédődtek), melyek egy része már az előző korszakban is szervezte a tárgygyűjtést, mások mint újak jelentkeztek (például funkcionalizmus, változásvizsgálatok) (például Bodrogi-Vincze 1962. 6). Kezdetben még kiemelt szerepet játszott a földrajzilag nem reprezentált területek kutatása (Néprajzi Értesítő 1961. 55). Az első években kijelöltek egy- egy tájegységet (Dunántúl, Duna-Tisza köze, Felföld, Tiszántúl), melyről minden gyűjtemény gyűjtött tárgyakat (Szolnoky 1963. 91), mellettük azonban tovább folytatódtak a már megkezdett területi monografikus gyűjtések (a gyűjtemény szempontjából is fontos: Sárköz, Mohács, Szeremle, Kék, Mindszent, Kispalád, Botpalád) (Néprajzi Értesítő 1961. 56). A gyűjtemény gyarapítása során ezeknek a szempontoknak csak egy része valósult meg. A földrajzilag kevésbé feltárt területekre nem irányultak nagyobb gyűjtések. Az azonban ismét gyakran előfordult, hogy más gyűjtemények muzeológusai által vizsgált falvakból kerültek a gyűjteménybe is tárgyak. Tovább folytatódott a tárgyegyüttesek, „funkcionális egységek” (Szolnoky 1962. 204), azaz szobabelsők, viseletek, műhelyek (például Szolnoky 1962. 204-205; K. Csilléry 1989b. 30, 39), illetve a meglévő tárgyak változatainak, valamint duplumként jól adatolt tárgyaknak a gyűjtése (Néprajzi Értesítő 1961. 55). Másutt „tematikus koncepciójú gyűjtések” szerepeltek célként, melyeken például egy szokáskör anyaga értendő (Kodolányi 1965b. 179). A szokásgyűjteménybe is ekkor kerültek teljes tárgyegyüttesek, ha nem is egy egész szokásköré. A gyűjtés szemléletét még mindig áthatotta a „leletmentés”, melynek oka a vizsgálandó terület, a falu gyors változása, a „hagyományos paraszti kultúra tárgyainak” pusztulása (Néprajzi Értesítő 1961. 55). Végignézve a tárgygyarapodás dinamikáját láthatjuk, hogy e hosszú korszakon belül meglehetősen nagy ingadozás figyelhető meg. Mindjárt az elején egy, az 1903-hoz hasonló kiugróan magas szám egy 844 darabból álló játékszergyűjtés anyagát (ltsz.: 60.35.1- 60.35.844) jelenti, amely a Magyar Vöröskereszt felhívására gyűlt össze (majd kiállítást is rendeztek belőle), és amely kizárólag akkor (a felhívás 1956-ban volt) készített játékszereket tartalmazott (Györgyi 1961. 107). Mind földrajzilag, mind a tárgytípusokat tekintve teljesen vegyes. Ez utóbbi a további gyűjtésekre is érvényes. Fontos megemlíteni, hogy az 1970-es évek közepéig tovább folytatódott az a tendencia, hogy a tárgyak gyűjtés útján kerüljenek be a gyűjteményekbe. A következő felsorolás talán érzékelteti, hogy ekkor a terepen gyűjtött tárgyak aránya valóban nagyobb volt. Másrészt a játékok esetén ezek a gyűjtések mindig tárgyegyütteseket eredményeztek, melyek legtöbbször egy-egy falu játékkészletének jellemző darabjait jelentik. Készítési idejük általában megegyezik a gyűjtés idejével. A gyűjtés célja ha nem is kimondottan a „leletmentés” volt, de mindenképpen arra irányult, hogy milyen hagyományos játékeszköztípusok ismertek még, miket tudtak még elkészíteni a gyerekek. A gyűjtések közül ki kell emelni Horváth Terézia dunapataji, pócsmegyeri, ősagárdi (ltsz.: 61.95.123-61.95.173, 61.99.1-61.99.34), Igaz Mária borsodi falvakban végzett gyűj
