Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Sáfrány Zsuzsa: Állattartás-pásztorművészet gyűjtemény
84 Sáfrány Zsuzsa melyben főként ivópoharak, dobozok, sótartók voltak, valamint 45 darab tárgyat22 Somogy és Heves megyékből, melyek között - korábbi gyűjtéseihez hasonlóan - ez alkalommal is főként pásztorfaragások szerepeltek. A tárgygyűjtés mellett Manga azok feldolgozására is nagy hangsúlyt fektetett, számos műve jelent meg ebben a témában (Manga 1943; 1954; 1960; 1963; 1971; 1972). Ebben az időszakban is gyarapodott a tárgyegyüttes ajándékozások és vásárlások révén, melyek közül a jelentősebbek kerülnek említésre. 1933-ban Zólyom megyéből 32 darab csorpákot (ltsz.: 132378-132409) küldött egy helybeli grófnő. Ugyanebben az évben a kecskeméti Városi Múzeum adott át tárgyakat: (ltsz.: 132490-132498). 1937-ben özv. Ko- ronghy Lippich Elekné ajánlott fel 32 darab faragást, somogyi és kalotaszegi tárgyakat, melyek közül a gyűjteménybe sótartók, borotvatokok, ostornyél, pálca került. 1938-ban a Mező- gazdasági Múzeum által átadott tárgyak révén gyarapodott tovább a gyűjtemény. Ebből az anyagból egy hortobágyi, 27 darabból álló csikósfelszerelés került a gyűjteménybe (ltsz.: 135767- 135793), mely ruhaneműt (kalap, ing, gatya, csizma, cifraszűr), használati tárgyakat (dohányzacskó, pipa, kanál, korsó), illetve terelőeszközöket (karikás ostor, kantár, csengő) foglalt magában. 1942-ben a besztercenaszódi Állami Román Gimnázium ajándékaként került a múzeumba 630 darab néprajzi tárgy, melynek egy része ma az állattartás-gyűjteményhez tartozik. Ez utóbbiak román pásztorfaragások és tejfeldolgozáshoz, sajtkészítéshez használt eszközök. 1944-ben Csete Balázs ajándékai (gyógypatkók, béklyó, juhnyíró, tülök, balta)23 kerültek a múzeumba Makádról. A 2. világháború utáni években Manga János folytatta gyűjtéseit. Ezek eredményeként 1948-ban és 1949-ben 2 szobor (ltsz.: 140690-140691), 2 Nógrád megyei csanak (ltsz.: 141569-141570) és Zala megyéből csanak, tükrös, kanászbalta, böködő és cigarettadóznik (ltsz.: 141750-141753, 141787-141789) kerültek be. Az 1940-es évek végétől fokozatosan kapcsolódtak a tárgygyűjtésbe a múzeum új munkatársai (Csilléry Klára, Balassa Iván, Bakó Ferenc, Szolnoky Lajos, Molnár Balázs,24 Hofer Tamás), akik révén az állattartás-gyűjtemény is gyarapodott néhány tárggyal. A tiszaigari gyűjtésnek köszönhetően 1949-ben 2 darab (ltsz.: 142829, 142835), 1950-ben pedig 6 tárgy:25 béklyó, karikás ostor, fokos, pányvakötél került a gyűjteménybe. Az 1950-es évek elején három nagyobb kollekció került az önállóvá vált gyűjteménybe. 1951-ben Malonyay Dezső gyűjtéséből származó tükrösöket, sótartókat vásárolt a múzeum az Állami Árverési Csarnoktól (ltsz.: 51.04.1-51.04.17). A tárgyak rajzai és fényképei Malonyay Dezső A magyar nép művészete című monográfiájának harmadik kötetében találhatók (Malonyay 1911). Kund Elemér magángyűjtő tárgyai (juhászkampó, borotvátok, sótartó, bárányszoktató) kerültek be letétként ugyanebben az évben (ltsz.: 51.31.1-51.31.320). 1952-ben pedig a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertárából adtak át fokosfejeket és kampófejeket (ltsz.: 52.37.12-52.37.97), melyek származási helye ismeretlen. Az utóbbiak inkább mennyiségük, míg az előbbiek minőségük által emelkednek ki. 22 Ltsz.; 139227-139230, 139232-139238, 139240-139242, 139244-139247, 139249-139256, 139258-139276. 23 Ltsz.: 139347, 139355, 139373-139376, 139378, 139381, 139397, 139407-139408. 24 A gyűjtemény tárgya az a nagyméretű tükrös doboz, amely Holló Kande János domaházi betyár életét örökíti meg (Molnár 1956). 25 Ltsz.: 50.14.1, 50.14.23, 50.14.69, 50.14.75, 50.14.95, 50.14.97.
