Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Granasztói Péter: Diapozitív-gyűjtemény
786 Granasztói Péter A „klasszikus” alföldi területek teljes hiánya egyértelműen a háború utáni fejlemény. A nagyalakú diák között az Alföldön készítettekből kb. hasonló mennyiség található, mint az erdélyiekből. A földrajzi eloszlás aránytalanságai a tematikusnál sokkal inkább szembetűnők. A diák többsége tulajdonképpen 4-5 néprajzi tájról származik, miközben olyan földrajzi területekről alig van néhány tucat, mint az Alföld, a Dunántúl északi és középső része, nem is beszélve a városokról. Az európai és Európán kívüli etnológiai anyag (kb. 5500 darab) összetételét egyértelműen egy-egy nagy sorozat határozza meg.25 Vargyas Gábor Pápua Új-Guineában készített sorozata kiemelkedik az egész gyűjteményből is, míg a kb. 600 darabból álló moldvai egység már inkább a magyar anyaghoz köthető. Moldvában, a néprajz egyik különösen az utóbbi időben népszerű kutatási helyszínén több sorozat is készült. Ezek között vannak nagyon érdekesek is, mint például Erős Péter sorozata 1984-ből a pusztinai disznó- és birkavágásról (224 darab). Az afrikai anyag is több kisebb egységből áll össze, közöttük vannak amatőr fotósok által készített, illetve a múzeumi tárgyakról készült felvételek is. A mongóliai anyag legnagyobb részét (kb. 130 darab) Földes László képei jelentik, míg az indonéziai anyagot Bodrogi Tibor készítette. A többi, kisebb egység heterogén összetételű. Az európai anyag nagy része külföldi néprajzi múzeumokban készült felvétel vagy reprodukció. A diagyűjtemény a folyamatosan és nagy menyA gyűjtemény jövője nyiségekkel gyarapodó gyűjtemények közé tartozik. A gyarapodás elsődleges forrását továbbra is a muzeológiai munka során keletkezett felvételek alkotják. Ezek főleg kiállítások, előadások, kiadványok, tanulmányok illusztrálására készült tárgyfelvételek. A gyarapodás másik forrását a múzeum munkatársai vagy más néprajzosok kutatásai során keletkezett diák jelentik. Az amatőr fotósok vagy gyűjtők által készített felvételek esetében a korábbiaknál jobban meg kell fontolni a vásárlást. Talán célszerűbb lesz tudatosan felderíteni olyan anyagokat, legyenek azok magánszemélyek vagy néprajzos-antropológus kollégák által készített felvételek, amelyek tematikájuk, technikai színvonaluk alapján mindenképpen gyarapíthatnák a diagyűjteményt. Ehhez hasonlóan fel kell deríteni és számba kell venni a különböző múzeumokban és más intézményekben fellelhető néprajzi tárgyú diaanyagot is. A gyűjtemény fejlesztése eddig nem volt a gyűjteménykezelők feladata. De látva a gyűjtemény összetételének aránytalanságait, mindenképpen a kezelőknek is irányítaniuk kell a gyarapodást. Ez megvalósítható a múzeum számára érdekes anyag felkutatásával, másrészt új diasorozatok készíttetésével. Mindenekelőtt azonban tisztázni kell a fotógyűjtemény és a diapozitív-gyűjtemény kapcsolatát. Ennek során a diára fotózás speciális jellegét, hogy például tárgyfotózásra alkalmasabb, figyelembe kell venni. A két gyűjtemény anyagának ki kell egészítenie egymást. A diagyűjtemény tematikus vagy földrajzi hiányosságait össze kell vetni a fotógyűjtemény anyagával, s így megállapítani a fehér foltokat. Ezek ismeretében lehetne a múzeumi egyéni kutatásokat, a kiállítások előkészítését figyelembe véve, illetve azokhoz alkalmazkodva és segítve szakmailag előkészített diasorozatokat készíttetni. Ezeknek mindenképpen a hétköznapi, mindennapi életet és annak tárgyi világát, eszközeit kellene elsősorban megörökíteni. Egy-egy kiválasztott témát csak hosszabb sorozatok készítésével érdemes feldolgozni. 25 Az Európán kívüli diapozitívok földrajzi megoszlásához lásd a 4. számú ábrát.
