Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Granasztói Péter: Diapozitív-gyűjtemény
784 Granasztói Péter gyűjtemény összetételét bemutató ábrák. Tematikus felosztás csak a magyar anyag alapján készült,23 és az ábra is megerősíti a leltárkönyvek feldolgozása közben tapasztalt jellegzetességeket, aránytalanságokat. Meglepő, hogy mennyire kiemelkedik 3-4 téma, míg más, szintén fontos témák alig képviseltetik magukat a gyűjteményben. A néprajz hagyományosan nagy, sokat tárgyalt területei bukkannak fel a leggyakrabban, elsősorban a településépítészet, főleg ha ideszámítjuk az egyházi épületekről készült felvételeket is (kb. 5 ezer). A népi építészeti témájú diák kezdettől fogva nagy mennyiségben kerültek a gyűjteménybe. Ez egyrészt ösz- szefügg a diára fotózás speciális technikájával, mely kiválóan alkalmas épületek dokumentálására. Az épületfotók kis része készült terepmunkán, tudományos kutatás keretében, sokkal inkább pár napos utazások alkalmával, ami különösen jellemző az amatőröktől, esedeg hivatásos fotósoktól bekerült sorozatokra. A dokumentatív értéke egyre nagyobb egy-egy ilyen sorozatnak, különösen azoknak, amelyek egy témát dolgoztak fel (például Antal András a sírokat fotózta Magyarországon és Erdélyben). Az épületek mellett a viseletek fotózására alkalmas leginkább a dia, s ezt a Néprajzi Múzeum muzeológusai is kihasználták, hiszen Fél Edit, Kresz Mária, Horváth Terézia, Katona Edit sokat fotózott és főleg fotóztatott diapozitívra. Az amatőr és hivatásos fotósok is nagyon kedvelték ezt a témát, sok díszes népviseletet fotóztak (jó példát jelentenek erre Vas Géza kalotaszegi felvételei). A hétköznapi viselet már kevésbé került megörökítésre, amit bizonyít a női és férfiruhákról készült diák aránya (kb. 1500, illetve 500 darab). A díszes textíldarabok fotózását legjobban a hímzésekről készült diák óriási mennyisége bizonyítja leginkább. A hímzéssel együtt több mint 5 és fél ezer darab viseleti felvétel található a gyűjteményben. A kerámiákról készült rengeteg felvétel egyértelműen Kresz Mária muzeológiai munkájával függ össze, aki óriási mennyiségű múzeumi kerámiaanyagot fotóztatott le. A lakodalom gyakori megörökítése (kb. ezer darab) mindenképpen az egyik érdekessége az ábrának. Az érdeklődésnek ezt az új irányát a nyolcvanas években a gyarapodás feltárása során is érintettük. A lakodalom fotózása egyrészt összefügg a házasságkötés mint átmeneti rítus iránti fokozott érdeklődéssel, amit számos tanulmány vagy tanulmánykötet is bizonyít. Ugyanakkor az is tény, hogy nem csak néprajzosok által megörökített lakodalmak diasorozatai kerültek a gyűjteménybe. Az amatőr és hivatásos fotósok különösen Erdélyben fotózták szívesen ezt a szokást (a mérai lakodalmakról szinte minden évtizedben készült egy-egy sorozat). Talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy egy lakodalom megörökítése nem kíván hosz- szabb terepmunkát, ha éppen lakodalmat tartottak, megörökítése magától adódott. Ez a nagy és egyre értékesebb egység mindenképpen forrásul szolgálhat egy összehasonlító elemzéshez. A diagyűjtemény kisebb tematikus egységei is hasonló típusú felvételeket tartalmaznak, hiszen a dia kiválóan alkalmas népművészeti vagy díszes tárgyak dokumentálására, megörökítésére. A kisipar témakör közel háromezres tétele is ilyen tárgyakat rejt. Itt a nagy alcsoportok a hímzés, a szövés-fonás, a faragás, a kismesterségek, az emberábrázolás, lőporszaru stb. A nagy mennyiségek mellett szólni kell a fehér foltokról is, hiszen sok olyan téma szinte teljesen hiányzik a gyűjtemény anyagából. A hétköznapi élet eseményei, tárgyai ritkán kerültek megörökítésre. Meglepő, hogy olyan témák, mint a táplálkozás, a karácsonyi szokások, a halászat, a közlekedés, az emberi élet fordulóinak szokásai, házbeli tevékenységek, a szórakozási szokások, a tánc, a vásár stb. milyen kis arányban vannak jelen a gyűjteményben. Ez alól egyedül a lakodalmat és a búcsúkat, körmeneteket megörökítő sorozatok jelentenek 23 A tematikus megoszlást az 1. számú és a 2. számú ábrák mutatják.
