Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
774 Fogami Klára egyébként gyorsabb, szinte azonnali lenne. Ugyanakkor a szükséges eszközök beszerzésének és használatának fontosságát a gyűjteményi állagmegóvás is indokolja. Jó néhány negatív ugyanis végnapjait éli, ezek megmentése a hagyományos laboratóriumi technikával hosszú évtizedeket venne igénybe. A veszélyeztetett negatívállomány megmentése nagy horderejű feladat, komplex tervet és anyagi forrást igényel. Másodszor a tudományos feladatokat kell sorra venni. A fényképarchívum terjedelmes történeti gyűjtemény, amelynek elsődleges célja a tudományos kutatás és a szélesebb közönségigények kielégítése, azaz a közönségszolgálat. A használatbavételt azonban nehezítik a korábbi gyűjtésekből származó adatok hiányosságai vagy éppen az eddigi felhasználás pontatlanságai, ellentmondásai. Ebből adódóan elsődleges feladatnak ezért a még elvégezhető kiegészítő adatgyűjtéseket tartom. De ugyanígy szükség van erre a terepmunka során készített fényképek esetében is: az elmúlt fél évszázadban vált gyakorlattá a fénykép felhasználása a gyűjtés során (abban az értelemben, hogy „a képi leírás” a verbálistól eltérő témaköröket is érint). Sőt az is nyilvánvalóvá vált, hogy a film és a fénykép lényegét tekintve eltérő, ezért kutatása, témái, a bennük rejlő lehetőségek is mások. A néprajztudomány több kutatóját, a fényképgyűjtemény kiváló ismerőit még van módunk megkérdezni tapasztalataikról, gyakorlati és elméleti kérdésekről, hogy csak néhányat említsek: Csilléry Klára, Balassa Iván, K. Kovács László, Hofer Tamás, Boross Marietta, Györgyi Erzsébet, Kodolányi János, Boglár Lajos, Molnár Benő, Györffy Györgyné. A Néprajzi Múzeum felkérésére nagy szükség lenne ezeknek az összefoglaló munkáknak a megíra- tására, mivel gyűjtéseik és a feldolgozás során erre nem került sor. Legjobb esetben a lábjegyzetben történt egy-két mondatos utalás a fényképre, miközben összesen több ezer, egy munkafázisról pedig például 80 felvételből álló sorozatot készítettek. Az lenne a fontos, hogy új írások szülessenek (amelyek a felkérés nélkül nem jönnének létre). De a fényképek korábbi publikációi is jó néhány problémát vetnek föl, például a közlések a képanyag történeti feldolgozatlanságaiból adódó pontatlanságok miatt éppen nem pótolták a hiányosságokat, hanem sok esetben gyarapították az ellentmondásokat. Ezért halaszthatatlan annak a feladatnak a megoldása, hogy meghatározott fényképegyütteseket (korrekt szakmai igényességgel) képtípusokról, korszakokról, szerzőkről megjelentessünk. A belső munkák, de a megrendelők igényei kielégítésének gyorsítása szempontjából is nélkülözhetetlen a számítógép. 1994-ben munkaerő nélkül és kölcsönszámítógépen kezdődött el a szöveges adatok bevitele. A leírókartonok 5 pontos képi leírását kibővítettük, hogy a korábbinál több információ alapján lehessen a rendszerben majd keresni (tartalmilag részletesebb leírásokra van szükség. A képek felhasználásához szükséges alapinformációk is hiányoztak, stb.). Az adatrögzítést azonban nem szakember végzi, ezért a meglévő rovatoknak csak egy részét (amely a kartonról leolvasható) tölti ki. Ha majd további számítógépek állnak rendelkezésünkre, ezek az adatok pótlásra szorulnak. Az elmúlt időszak alatt mintegy 21 500 leírókarton gépi adatbevitele történt meg (több mint 43 000 rekord). A fényképezés (így a gyűjtemény gyarapítása) az elkövetkezendő néhány év(ti- zed)ben még folytatódik. A digitális fényképezőgépek felbontásának már jelenleg is zajló rohamos növekedése az ilyen technikával készült képeknek a múzeumokban való megjelenését fogja eredményezni már a közeli jövőben. Fel kell készülni arra a feladatra, amit a digitalizált képek fogadása, tárolása és a közönségszolgálatba vitele jelent.
