Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
770 Fogarasi Klára technikai újításokra vagy ezek meghonosítására irányuló egyéni vagy közösségi próbálkozások, a magyar falvak második világháború utáni életének, változásainak megörökitései is. A gyűjtemény felvételeit vizsgálva nemcsak tematikai, hanem földrajzi aránytalanságokat is találunk. Ennek oka egyrészt a tudományos életet foglalkoztató témákhoz igazodásban, másrészt a közélet korszakonként változó érdeklődésében keresendő (amelyek a fényképezés helyszíneit is befolyásolták). De nem egy esetben tudományon kívüli szempontok határozták meg, tehát esetleges, ki hová jár gyűjteni, vagy miért éppen azt a területet választja. A nagy kutatások helyszíneit természetesen alapos indokok, körültekintő megfontolások alapján választották ki: megélénkülő társadalmi-művészeti érdeklődés (Kalotaszeg), politikai lehetőségek (a visszacsatolt országrészek esetében) vagy egy etnikai csoport jellegzetességeinek, változásainak dokumentálása (matyó falvak). A fehér foltok felmérése vagy tervszerű megszüntetése azonban kevés kutatót motivált gyűjtőútja megszervezésekor. Ezek közé tartozott Györffy István. Viszonylag önálló egység az antropológiai felvételek csoportja. A képeket 1943- ban át is akartak adni más múzeumnak, ám végül az anyag egy része a gyűjteményben maradt. A gyűjtemény történetét kronologikus sorrendben mutattuk be, ez alól az antropológiai felvételek esetében sajátos, önálló téma voltuk miatt teszünk kivételt. Ennek a témának, képtípusnak a jelenléte ugyanis 1857-től az 1960-as évekig szinte folyamatos, noha szerepük korszakonként eltérő. Azok a kutatók, akik ilyen felvételeket készítettek, eleve antropológiai céllal fényképeztek, vagy végzettségük alapján is antropológusok voltak, mint például Bar- tucz Lajos és Semayer Vilibáld. A múlt század második felében Magyarországon is meginduló fizikai embertani kutatások felmérésekre, továbbá en face és en profil felvételekre épültek. A leíró természettudományi vizsgálatok „sok egyén sok jellegének legpontosabb leírásából, a leírás tökéletlenségeit kiegészítő, szubjektív mozzanatait tárgyilagossá tevő mérésből és fényképezésből áll, amit azután még biológiai családkutatások egészítenek ki” - foglalta össze később Bartucz Lajos (Bartucz 1938. 210). A kutatás legkorábbi periódusában gipszlenyomatok készültek, így Reguly Antal a finnugor rokonság bizonyítása céljából a vogulok (many- sik), majd az osztjákok (hantik) között készített gipszlenyomatokat. Hazatérése után fotogra- fált is: 1857-ben a palócok között 96 antropológiai felvételt készített. E lemezek azonban elkallódtak, csupán a kiegészítő leírások maradtak fönn (Selmeczi Kovács 1978. 31). Noha jelenleg a felvételek hollétéről semmit nem tudunk, itt abban a reményben említjük meg őket, hátha - más, elveszettnek hitt nevezetes kollekciókhoz hasonlóan - megkerülnek. Pápai Károly 1888-ban, a finnugor népcsoportok (vogulok, osztjákok, zűrjének) tanulmányozása közben készített fényképeket, szám szerint 110-et.109 1890-ben a palócok között Gömör, Nógrád, Hont, Borsod megyékben is fényképezett 220 felvételt,110 ezeknek kétharmada antropológiai felvétel. Jankó János a Néprajzi Osztály átvételekor a hazai embertani kutatások számára is igyekezett központot teremteni. így nemcsak saját kutatói programjában, de az osztály működésében is jelentős szerepet kapott az antropológia. Ő maga 1893-ban Torda-Ara- nyosszék megyében, Torockón, később a Balaton környékén - ez alapján készítette el Magyar typusok. Első sorozat. A Balaton mellékéről című könyvét (JANKÓ 1900e) - s a Jászságban ké109 Ltsz.: 944-952, 995, 2158-2176, 2178-2189, 2191-2217, 2220-2230, 2236-2244, 2246-2263, 3884, 77036-77038. 110 Ltsz.: 1916-1977, 1982-2044, 2129-2135, 14883-14892, 66098-66104.
