Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
764 Fogarasi Klára anyagi kultúra (ősfoglalkozások, település, építkezés) témakörben. Tudományos munkássága során, 50 éven keresztül gyűjtőútjain rendszeresen, mintaszerű dokumentálással fényképes feljegyzéseket, sok esetben felvételsorozatokat készített. Mindenhová fényképezőgéppel ment, ez magyarázza az elkészült felvételek hatalmas mennyiségét. Érzéke volt a fényképezéshez, képei között magas számarányban vannak jó felvételek. Publikációit elsősorban saját képeivel illusztrálta. Gunda anyagának a hagyatékból megvásárolt része még nincs beleltározva, de a kutatást megkönnyíti az általa vezetett leltárfüzetek forgatása. A belső gyűjteményi munkákat az 1980-as évek elején négyen látták el (Ruitz Izabella, Pallay Miklósné, Tari János, Murányi Gyuláné). Ruitz Izabella évtizedeken át tartó, precíz, lelkiismeretes tevékenységének eredménye a szakmutató (240 000-ig készült el). A gyűjtemény vezetője 1978—1988-ig Tari János volt, ezt követően Fogarasi Klára, aki a gyűjteményt ma is gondozza. Az 1990-ben nyolc főre emelkedett a létszám, így elkezdődhetett az évtizedek óta halmozódó leltározási elmaradások pótlása. A gyűjtemény kezelésében fokozatosan érvényre juthattak a fotó szakmai szempontjai is. E folyamatot segítette egy fotótörténeti posztgraduális kurzus megszervezése 1993-tól 1995-ig a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár vezetőjének, Stemlerné Balogh Ilonának kezdeményezésére, az ELTE és a Nemzeti Múzeum szervezésében. A képzésben különböző tudományterületek képviselői és a múzeumi fotógyűjtemények vezetői vettek részt. A fényképek tudományos felhasználásában korábbi gyakorlat szerint az archív fényképek tartalma volt a fontos. Újabban, a fotótörténet iránti általános figyelem megerősödése hatására a fotók történeti kérdései (készítők, műhelyek, kivitelezés, társadalmi használat) is előtérbe kerültek. Ez felveti annak szükségességét, hogy az új kutatási érdeklődésnek megfelelően a korábbi leltározás adatait ki kell egészíteni. A fotótörténeti érdeklődés a gyarapításban is szerepet játszik: az utóbbi években az archív felvételek megszerzésére való fokozott törekvés jellemző. A gyűjtemény rejtett értékei kerültek napvilágra, mint például Szathmári Papp Károly két felvétele,104 máskor a meglévő anyagról sikerült pontosabb adatokat felkutatni. Néhány, korábban csak a felvétel helye szerint nyilvántartott fényképről pedig kiderült, hogy a 19. század jelentős fényképészének, Veress Ferencnek, illetve a BonfÜs-műteremnek az alkotása. Az 1990-es években jelentős előrelépés következett be a negatívtár állagmegóvásában. Sikerült megfelelő szakembert találni: Kertai Miklós, a MOM volt optikai mérnöke lett a negatívtár kezelője. Az ő érdeme a negatívállomány állagmegóvási munkáinak elvégzése, a teljes negatívállomány átcsomagolása. A negatívok ugyanis sok kárt szenvedtek egyrészt a szakszerű kezelés ismeretének hiánya, másrészt a háború okozta viszontagságok miatt. Tárolásuk erősen kifogásolható módon történt. Egy részük, nevezetesen az üveglemezek vegyesen a síkfilmekkel, 80-100 éves, rossz állapotú, savas papírdobozokban voltak elhelyezve, egymásra tornyozva, rögzítés nélkül (így a tömör raktár mozgatásakor nem voltak biztonságban a dobozok). A gyűjtemény másik felét, a celluloid kisfilmeket nejlonalbumokban tárolták, aminek következtében előfordult, hogy a nedvesség, hőmérséklet-különbség, páralecsapódás következtében visszavonhatatlan károsodást szenvedtek vagy megsemmisültek. A gyűjtemény értékéhez méltó műtárgyvédelem és -tárolás 1992-től kezdődött. A korszerű tárolóanyagok kínálatának felmérése és az országos nagy gyűjteményekkel történő konzultációk után hosszú távú program készült az egész negatívállomány tárolásának 104 Ltsz.: 313515-313516.
