Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
738 Fogarasi Klára körülményei témaköröknél. Itt szándékosan azokat a témákat említem, amelyekről azután a későbbiekben valóban nem is készült fénykép, legföljebb kivételesen. E területek a fényképgyűjtemény hiánytémái. (Megvalósíthatatlan volt például az a javaslat, amely az embertani felvételeknél - igaz, csak a lakosság 5 százalékánál - „lehetőleg 2-3 egészen meztelen fénykép” készítését ajánlotta (Néprajzi Értesítő 1909b. 249). Jankó halálát követően az antropológus Semayer Vilibáld vette át a Néprajzi Osztály vezetését.40 Nézetei a fénykép jelentőségéről ellentmondásosak: mig 1903-ban azt fejtegeti, hogy „valamely ország lakosságának antropológiai felvételéhez a ma még tudományosan nem elemezhető fénykép [...] nem elkerülhetetlenül szükséges” (Semayer 1903b. 99), addig egy évvel későbbi álláspontja szerint „éppen az ethnographus tapasztalja legélénkebben, hogy sok esetben még a merőben sablonos kép is többet mond, mint a le- és körülírások hosszú sora” (Semayer 1904b. 323). 1916-ban azonban ismét ezt olvashatjuk: „Régi követelménye végül a múzeumnak az is, hogy a közönséget ne csak nehezen érthető fényképekkel, hanem festményekkel tájékoztassák országunk földjének, népének szépségeiről” (Semayer 1916a. 8). Ez visszalépés a fénykép korábbi tudományos megítéléséhez képest, hiszen Sebestyén Gyula 1899-ben az Ethnographiában a katalógusokban megjelentetni javasolt fotográfiákról írja: „[...] a katalógus használóinak mód nyujtatik, hogy a saját szemükkel lássanak a rajzolóé helyett. Mert a rajz a legjobb esetben is csak átírás, míg a fénykép pontos másolat.” (Sebestyén 1899. 320.) Semayer maga is fényképezett, mintegy 800 felvételét őrzi a fényképgyűjtemény.41 Ezeknek egy része antropológiai, a többi különböző témákat örökít meg, jó néhány közülük igen jó, publikálásra érdemes fotográfia, többek között az ismert regösök, turka- járás, szénégetők. A gyűjtemény gyarapodásához hozzájárult, hogy 1910-ben a Néprajzi Osztály tisztviselői személyzete, belső és külső munkatársai (Sebestyén Gyula, Solymossy Sándor, Beluleszkó Sándor, Györffy István, Ernyey József, Schmidt Tibold, Sztripszky Hiador, Divald Kornél, Garay Ákos, Kovách Aladár) s a néprajz vidéki művelői országos gyűjtésekre indultak. A kutatóprogramhoz készült az 1909. évi kérdőív. A gyűjtőmunka ez alapján és ennek szándékai jegyében folyt. 1917-ben vásárolta meg a gyűjtemény Haranghy György neves fényképész hagyatékának egy részét.42 Haranghy anyagát három intézmény között osztották meg. A debreceni, hortobágyi felvételeket a helyi városi múzeum, a nem néprajzi jellegű - feltehetően tájképeket - a debreceni egyetem földrajzi tanszéke, az erdélyi és egyéb néprajzi fotográfiákat a Néprajzi Osztály vásárolta meg. Haranghy felvételeinek tehát csak egy részét őrzi a múzeum, szám szerint 520 darabot.43 A fényképgyűjtemény anyagának gazdagítása céljából a Néprajzi Osztály nem szakmai intézményekkel is megpróbált kapcsolatot teremteni, Így például a vasúttársaságokkal,44 40 A gyűjtemény gyarapodását - vezetői működése alatt - az 1. számú táblázat szemlélteti. 41 Ltsz.: 1590 és 66060 több részben. 42 NMI 21/1917. A debreceni városi múzeum igazgatója tájékoztatta a Néprajzi Osztályt a fényképész hagyatéka bírósági árverezésének időpontjáról, sőt pénz kölcsönzését is felajánlotta a vásárláshoz. 43 Ltsz.: 19662-19706, 19710-19711, 19714-19735, 19738-19838, 19840, 19843-19845, 1984719875, 20835-21029, 23532-23607, 24153-24181, 51131, 55489-55491, 65999, 66025-66032, 269601-269603, 290952. 44 NMI 28/1917.
