Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
Fényképgyűitemény 731 taszeg-monográfiájának adatgyűjtésekor készítette. A kötetben a felvételek még csak átrajzolt formában jelentek meg, ezeket id. Jankó János készítette (Jankó 1892a). 1893-ban Torockón, később a Jászságban és a Balaton környékén készített fotókat. Véleményét a fényképekről később így összegezte: A fotográfiák „úgy az anthropológiai typusokat, mint a tárgyak használatát, valamint e népek életének természetadta kereteit is bemutatják s a gyűjteményt a legelevenebben illustrálják” (JANKÓ 1902e. 60). Kiállításain és előadásain a szemléltetésnek s ezek között a fotográfiának mindig jelentős szerepe volt,7 az illusztrációk fontosságát külön hangsúlyozta. Munkásságában nyomon követhető az a váltás, amely ebben az időszakban zajlott a nyomtatott sajtóban: a rajzok mellett megjelentek a fotográfiák is. Kalotaszegi monográfiájának megjelenésekor nem volt mód a fényképek közlésére, később, például a Torockó- kötetben már néhány megjelent (JANKÓ 1893a). A Néprajzi Osztály megszervezését követően az önálló fényképgyűjtemény megalakítását a fényképek jelentőségének e korai felismerése tette lehetővé. A néprajzi gyűjtemény Csillag utcába költözésével lehetővé vált a tárgyak szakszerű, műtárgyvédelmi szempontból megfelelő kezelése, rendszerezése, bemutatása, és megvalósulhatott a folyamatos gyűjtés. 1894- ben került sor a gyűjtemény sorsát nagymértékben befolyásoló fénykép-laboratórium létesítésére és egy fotólaboráns, Szabadszállásy János alkalmazására (Szemkeő 1997a. 65). Jankó Jánost közben megbízták az Ezredévi Országos Kiállítás néprajzi falujának létrehozásával. E munkák folyamán fényképeket is készített és gyűjtött az itt élő népcsoportok házairól és viseletéiről. E felvételek alkotják a fényképgyűjtemény magyar anyagának első nagyobb, egységes sorozatát. Ekkor került sor egy fényképezőgép megvásárlására is. Jankó a Néprajzi Osztály gyűjteményeinek állapotáról szóló 1894. II. negyedévi jelentésben számolt be arról, hogy „Ügy a háztípusokról, mint a belső berendezésekről, valamint a costu- meökről helyenként teljes fényképcsoportozatot készíttettem s a hazai etnográfia ezen rendszeresen készült kollekcziója ma már mintegy 300 darabból áll s még nincs befejezve. Ezen gyűjtemény összeállítása azonban csak úgy vált lehetségessé, hogy a méltóságos igazgató úr szives engedelmével a vezetésem alatt álló Osztály számára egy néprajzi felvételekre kiválóan alkalmas, teljes berendezésű fényképkészüléket szerezhettem be.” (JANKÓ 1894b. 372.) A beszámolókból nyomon követhető az önálló gyűjtemény kialakításának menete is. Megbízatása után fél évvel már ezt írhatta: „be van fejezve az irattár, a könyvtár, a fényképtár rendezése, mindegyiknek meg van a maga rendszeres jegyzéke s ezek elkészítése minden segítség nélkül elég időt vett igénybe. Egyidejűleg meg kellett kezdenem az új nagy gyűjtemény-katalógust a czédula-szakjegyzékkel is, mely a gyűjtemények rendezésével és felállításával párhuzamosan halad, s melyben mintául a berlini K. Museum für Völkerkunde leltára szolgál.” (Jankó 1894b. 372.) A fényképgyűjtemény tényleges létrejöttéről, önállóságáról tehát 1894-től kezdődően beszélhetünk, amikor Jankó Jánosa néprajzi tárgyakat a fotográfiáktól elkülönítette. Ezt a fényképgyűjtemény leltárkönyvi bejegyzésének időpontja is megerősíti (ltsz.: F1 - Magyar ház - Kiskorpád, Somogy megye 1894). Az ezredévi kiállításra készülve szaporodhattak föl a Néprajzi Osztályon olymértékben a fotográfiák és a negatívok, hogy célszerűnek látszott valamiféle rendteremtés, ezért kapott a fényképgyűjtemény külön leltárkönyvet. (Ebbe jegyezték egyébként a fényképeken kívül a rajzokat és nyomatokat is egészen 1949-1950-ig.) Érdekes módon Semayer Vilibáld Jankó János halálakor irt összefoglalójában 1895-öt jelöli meg a 7 Lásd Ethnographia 1899a. 168.
