Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
730 Fogami Klára kézimunkák, szűrök, dolmányok, bundák, ködmönök” gyűjtését. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz benyújtott tervezetben megemlíti a fényképet: „mindeme tárgyakba öltöztetett, vagy ily tárgyaktól körülvett férfiak és nők színezett fényképei”-re is szükség van, írja, annak érdekében, hogy „mind e népies kézműipari cikkek használata is eléggé fölfogható legyen” (XÁNTUS 1872. 267). Tudatosan törekedett tehát fényképek beszerzésére, mert a fényképben kiegészítő információt látott. Gráfik Imre Xántus gyűjtési naplójának3 bejegyzései alapján végzett számítása szerint a bécsi kiállításra gyűjtött anyag mintegy 1850 néprajzi tárgyból és 68 fényképből állt (Gráfik 1997. 26-27). Az anyag budapesti bemutatását ismertető Fővárosi Lapok cikke a fotográfiákat külön kiemelte: „Xántus gyűjteményét jelentékenyen gazdagítják a Koller besztercei híres fényképész Chromo-photographiái is: nyolc gyönyörű színes4 kép, melyek torockói, kolosmegyei kalotaszegi, székely magyar parasztokat, továbbá oláhokat és szászokat ábrázolnak.” (CSUKÁSSI 1873b. 250.) E felvételek ma nem találhatók a gyűjteményben, sőt a leltárkönyvekben sincs nyomuk. Lényeges azonban, hogy néprajzi fényképek már ekkor a kiállítás részei voltak, feltehetően elsőként a magyar néprajzi jellegű kiállítások gyakorlatában. Említést érdemel az is, hogy Xántus olyan fényképváltozatokat keresett, amelyek a színpompás öltözetekkel állták a versenyt. Xántus János működésének a fényképgyűjteményt érintő utolsó állomása a millenniumi emlékkiállítás anyagának összeállítására készített javaslata, melyben a fotográfiák készítésének fontosságára is kitér: „Végül kívánatos, hogy a lehető legnagyobb alakban, egyes jellemző csoportok vétessenek fel színezett fényképben. Ilyenek például a nép házi foglalkozásai közt (fonás, szövés, stb.), a különféle menetek, lakodalmas, temetési, stb., de különösen kívánatos, hogy minden vidékről egy téli csoportozat vétessék fel bundákban, mellesekben és ködmenekben, mert jelenleg még oly nagy bunda- vagyis szőrmés gyűjtemények kiállítása szekrényekben a lehetetlenséggel határos, nem lehetvén a dúrovarok és molyok ellen megvédeni, s így felette kívánatos, hogy ezen szép és kiválóan festői népviseletek, legalább jó színezett fényképekben és albumokba rendezve adassanak át az utókornak.” (Xántus 1892. 309.) Jelenleg a fényképgyűjtemény az ázsiai felvételek mellett 21 magyar tárgyú általa gyűjtött fényképet őriz.5 Xántus munkásságát áttekintve egyrészt az érdemel figyelmet, hogy fontosnak tartotta a fényképek gyűjtését is (mivel nem elégedett meg a tudományos leírás és dokumentálás egyetlen változatával), másrészt az, hogy a hétköznapi munkát és az ünnepi szertartások jellemző mozzanatait egyaránt fontosnak ítélte. Mindezek ellenére a hétköznapi munka fényképen történő megörökítése még évtizedekkel később sem magától értetődő. A fényképgyűjteményt érintő tevékenysége egészében arra utal, hogy a fotográfiában rejlő lehetőséget számba vette. Hasonlóan vélekedett a fényképek jelentőségéről a tudományos megismerésben és dokumentálásban Xántus utódja, Jankó János is. Nemcsak jeles kutató volt, hanem - mint elődje - ő is jól rajzolt, azonban Jankó már aktív fotográfus, saját gyűjtéseinek tetemes hányada fénykép, összesen 538 felvételét őrzi a gyűjtemény.6 Első felvételeit 1890-ben Kalo3 EAD 162/1872. 4 Ezekben az években a megjelölés színezett felvételekre értendő. A mai értelemben vett színes fényképezés a 20. század harmincas éveinek második felétől számítható. 5 Ltsz.: 963-987; 990. 6 Ltsz.: 1 és 66147 között több részben, 270192-270195 és 312208.
