Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Sáfrány Zsuzsa: Állattartás-pásztorművészet gyűjtemény
ÁLLATTARTÁS-PÁSZTORMŰVÉSZET GYŰJTEMÉNY SÁFRÁNY ZSUZSA A gyűjteményen nagy vonalakban követhető a A gyűjtemény története Néprajzi Múzeum egészének története. Az elméleti és gyakorlati muzeológiai problémák mellett a gyűjteménytörténet során megjelennek az állattartás és a pásztorművészet kutatásának főbb kérdései, valamint a magyar néprajztudomány fontos állomásai a kezdetektől a mai útkeresésig.1 A mai gyűjteménybe tartozó tárgyak gyűjtése az elmúlt közel 130 év során nem egyenletesen történt, hiszen számtalan esedegesség, véledenszerűség is közrejátszott a tudatos gyűjteménygyarapító törekvéseken kívül. Magánszemélyek, laikus gyűjtők is hoztak tárgyakat, tárgycsoportokat, miközben kutatók generációi járták az országot. Meglátszik az évfordulókhoz kötődő nagy kiállítások során fellendülő gyűjtőkedv, de a magyar néprajztudomány alapvető összefoglaló munkái során gyűjtött vagy feldolgozott tárgyak is hatást gyakoroltak a tárgyegyüttesre. A néprajztudomány kiemelkedő egyéniségei (Xántus János, Herman Ottó, Bátky Zsigmond, Györffy István, Viski Károly, Madarassy László) s az amatőrök egyaránt végeztek e területen is gyarapitómunkát. így a kezdeti, kevés tárgyat eredményező ajándékozásoktól a szervezett gyűjtőutak során összegyűlt tárgycsoportokig formálódott a gyűjtemény, amely egyben mutatja a szakemberek egyéni érdeklődését is. A nyolc és fél ezernél több darabot számláló gyűjteményi anyag két nagy tematikus egységből áll: tartalmazza egyrészt a Kárpát-medence - benne a magyarság - hagyományos állattartó kultúrájához kapcsolódó eszközállomány tárgyait, másrészt a pásztortársadalom hétköznapi eszközeit, a pásztorok használati és ünnepi tárgyait, valamint a dísztárgyként szolgáló alkotásokat is. A pásztorok művészi tevékenységét már 1892-ben méltatta Herman Ottó (Herman 1892b), és az is elmondható, hogy a pásztorművészeti tárgyak alkotják a gyűjtemény nagyobb részét.2 A későbbi gyűjteménybe tartozó tárgyak közül az első darabokat az 1873-as bécsi világkiállításra gyűjtötte Xántus János és Römer Flóris. Ez az anyag - egyéb kiállítások tár1 Vő. Herman 1899; 1909; 1914; Ecsedi 1914; Györffy 1928b; Tálasi 1936; 1977; Balogh 1943; Pa- ládi-Kovács 1965; 1981; 1993; Szabadfalvi 1970; 1984; Bellon 1979; Bodó 1981. 2 A törzsanyagtól elválasztva, ÚNF jelzettel (új népművészeti faragás) külön szerepelnek az 1950-es években készült munkák.
