Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Tasnádi Zsuzsanna: Rajz- és festménygyűjtemény, nyomatgyűjtemény
Rajz- és festménygyűjtemény, nwmatgvűitemém 669 (minták, mustrakönyvek, szabásminták stb.), íróasszonyok hímzésmintái, lakásdíszitésre használt képek, gyermekrajzok, naiv festők rajzai, képei. Úgy látszik, hogy a rajzgyűjtemény rendkívül összetett anyagát a használók és készítők szempontjából alapvetően két csoportra lehet osztani:- különböző tudományágakban tevékenykedő kutatók, művészek és rajzolók munkái, melyek dokumentálási vagy művészi célból készültek,- a népi kultúrából származó olyan festmények, rajzok, népi grafikák stb., melyek készítői és használói képzetlen alkotók: parasztemberek, iparosok, munkások. A gyűjtemény gyarapodását elsősorban a leltárkönyvekből, törzskönyvekből, gyarapodási naplókból lehet nyomon követni. A Néprajzi Értesítő évente megjelenő gyarapodási beszámolói, a Néprajzi Múzeum Irattárának (NMI) anyaga, az Ethnológiai Adattár Dokumentációja (EAD) további adatokat adhatnak. Ez alapján a gyarapodást csak 1942-ig követhetjük nyomon több-kevesebb sikerrel, mert a rajzokat és festményeket gyakran összevonták a fotókkal, vagy mint „kép” szerepelnek, és nem tudni, hogy ez hány rajzot vagy nyomatot jelent. Ez összefügghet a fényképtechnika újdonságának alkalmazásával, mely háttérbe szorította a grafikai ábrázolást. Ettől kezdve csak a tárgyi gyarapodásról számoltak be, vagy még arról sem, de ez nem jelenti azt, hogy a gyűjtemény nem bővült. A népművészet, illetve a népi díszítőművészet iránti érdeklődés az 1880-as évektől megélénkül. A népművészet eredetéről különféle nézetek alakulnak ki. Különösen ez a terület fonódik össze kezdetben a romantikus szemlélettel. Huszka József hagyatékát a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1937-ben vásárolta meg a múzeumnak.3 A Huszka- hagyaték kéziratokból, rajzokból, klisékből és fényképlemezekből állt. A klisék nagy része már akkor használhatadan volt. Az akkori múzeumi javaslat nem tartotta föltétlenül megvásárlásra méltónak, ugyanis az anyag nagy része már megjelent, és a szerző vitatható őstörténeti szemléletéhez kapcsolódik. Az anyag másik része keleti, perzsa, indiai motívumokat tartalmazó könyvészeti anyag másolataiból áll, ez a mai napig rendezésre vár. A Huszka-hagya- tékból a leltárkönyvek szerint 996 tételt leltároztak be. A millenniumi ünnepségek, kiállítások és rendezvények után a kultúra különböző területein, az építészetben, a festészetben stb. is felfedezik a népművészet eredetiségét és értékeit. A szecessziós festészet jellegzetessége a népi szőttesekben, népi fafaragásokban, a népi életképekben való gyönyörködés. Ebből az időszakból származnak a gyűjtemény becses darabjai, Szemlér Mihály és id. Jankó János aratóünnepet, szüreti mulatságot, népi táncot és a népviselet gazdagságát ábrázoló alkotásai. A népművészetet az elemi iskolai oktatástól az iparművészetig felhasználják. A különféle népművészeti minták másolásának, rögzítésének nagyon széles skáláját találjuk meg a rajzgyűjteményben, mely ily módon leképezi a század- forduló fent említett szellemi áramlatát. Itt kell megemlítenem azt az értékes anyagot, mely a Malonyay Dezső szervezte népművészeti gyűjtésből származik. E gyűjtés eredményei a sárközi gyermekrajzok az 1905 és 1911 közötti időszakból. A néprajzi gyűjtés során Ács Lipót rajztanár vezette rá a kislányokat a figurális ábrázolásra, de a rajzok között sormintákat is találunk, melyek az itteni kisleányok azon szokásához kapcsolódtak, hogy az iskolaév végén megajándékozták egymást 3 NMI 71/1937. Jelentés a Huszka-hagyatékkal kapcsolatban.
