Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Tasnádi Zsuzsanna: Rajz- és festménygyűjtemény, nyomatgyűjtemény
RAJZ- ÉS FESTMÉNYGYŰJTEMÉNY, NYOMATGYŰJTEMÉNY ‘ TASNÁDIZSUZSANNA RAJZ- ÉS FESTMÉNYGYŰJTEMÉNY A néprajzi tárgyak gyűjtése mellett a különfé- Gyűjteménytörténet le grafikai, illusztrációs ábrázolások megszerzése nem tartozott a múzeum elsőrendű feladatai közé. Nem található olyan tervezet, mely a néprajzi szempontból fontosnak tekintett ábrázolások gyűjtését célozta volna, és azok önálló gyűjteményét kívánta volna létrehozni, noha már Bátky Zsigmond szorgalmazza, hogy a kutatók a tárgyakról rajzokat készítsenek. A rajzolást, rajzoltatást nagyon fontosnak tartja: „Modelleket tehát csak olyan tárgyakról készíttessünk - ha nem lehet, legalább rajzoljuk vagy fényképezzük le őket - amelyek vagy el nem mozdíthatók, pl. épületek, malmok, hidak stb., vagy túlságosan terjedelmesek, pl. ladikok, különféle kasok, ketreczek, kocsik stb.” (Bátky 1906a. 17.) A rajzgyűjtemény kialakulása hasonló más múzeumi gyűjtemények kialakulásához. Már a kezdetekben is ajándékoztak a múzeumnak különféle képeket, festményeket, képeslapokat, később pedig maguk a néprajzkutatók készítettek illusztrációkat, hogy gyűjtéseiket dokumentálják. Tanulmányhoz, kiállításhoz, népművészeti publikációkhoz, kataszterekhez, tervezett tárgykatalógusokhoz megrendeltek rajzokat, nagyobbrészt múzeumi tárgyakról. Ezek az anyagok is itt, a rajzgyűjteményben kaptak helyet. A néprajzkutatókon kívül nem szakmabeli gyűjtők számos terepen található tárgyat, építményt, munkaeszközt, textíliát rajzoltak le és adtak el, vagy ajándékoztak a múzeumnak. Úgy látszik, a népi grafika különböző formái, melyek nem találtak helyet más gyűjteményekben, mint például emléklapok, mintakönyvek, gyermekrajzok, naiv festők munkái is idekerültek. így tehát a sok évtized alatt egy igen értékes és az idők múltával egyre nagyobb jelentőségű, a szakma szerteágazó igényeit kielégítő anyag állt össze. Gazdag gyűjteménnyé vált, mely a tanulmányok, kiállítások jobb megértését, megismerését támogatta. A rajzgyűjtemény első említése Kovács László 1939-es cikke (Kovács 1939b. 281), mely az Etimológiai Adattár muzeológiai alapjait fekteti le. Itt szól az Etimológiai Adattár különféle gyűjteményeiről, figyelmeztet, hogy a rajzokat és festményeket nem lehet besorolni a fényképgyűjteménybe, hanem külön gyűjteményt kell létrehozni, melynek az „R” jelze
