Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Szemkeő Endre: Az Ethnológiai Adattár dokumentációs gyűjteménye (EAD)

EAD gyűjtemény 655

meny főleg a központi iroda révén gyarapodott, illetve gyarapszik ma is, s nemcsak az iktatott iratanyaggal, hanem az egyre nagyobb mennyiségben keletkező aprónyomtatványokkal, sajtóanyaggal stb., de ennek nyilvántartása nem oldódott meg. Egyedül az NMI és a statisztikagyűjtemény mutatócédulázása történt meg.

így halmozódott fel ez a nagy mennyiségű dokumentációs anyag. Az 1980-as évek közepétől kezdődött meg a gyűjtemény szétválogatása formai, illetve tartalmi szempontok alapján megfelelő csoportokra. Ez nagymértékben köszönhető annak, hogy lehetőség volt nyugdíjas kollégát alkalmazni, aki nagy hozzáértéssel és türelemmel végezte el e munka nagy részét. E soroknál mély tisztelettel feltétlenül meg kell említenem Némethy Endre nevét.

NMI (Néprajzi Múzeum irattára) 1874-1988

A gyűjtemény jelenlegi ^ Néprajzi Múzeum levéltára 389 doboz iratOSSZefetele anyagot, 28 iktatókönyvet, valamint 25 tárgyszavas mutatókönyvet foglal magában. Ezenkívül rendelkezésre áll az 1874-1950 közötti iratokról egy több ezer cédulát kitevő regesztamu- tató, amely az évenkénti iktatószámok sorrendjében tömör tárgymeghatározást ad az iratokról. (Lényegében azok a meghatározások, amelyek az iktatókönyvben, valamint az iratok fedő vagy előlapján szerepelnek.) Az irattár a múzeum, valamint a néprajztudomány egyik legfontosabb és legjelentősebb forrásanyaga. Elvileg és szabályosan az Országos Levéltár úgynevezett múzeumi fondcsoportjai között lenne a helye olyan fondok mellett, mint az Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsa 1922-1949, a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa 1934-1949, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa 1904-1921 vagy a Magyar Nemzeti Múzeum Gazdasági Hivatala 1920-1949 stb. (Bélay é. n.). Szerencsére az iratanyagot nem gyűjtötte be a levéltár, és így elkerülte a Nemzeti Múzeum általános irattárának sorsát, amely az Országos Levéltár 1956-os belövésekor részben elpusztult. Az iratanyag begyűjtése feltehetően azért maradt el, mert a Néprajzi Múzeum sokszor költözött, és már régen külön épületben működött, füg- gedenül a Nemzeti Múzeumtól. Később a központi néprajzi adattár megszervezése helyet tudott biztosítani az anyagnak, tehát nem volt szükség arra, hogy az Országos Levéltárnak átadják. Nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy mivel a Néprajzi Múzeum az 1950-es évek derekáig hivatali és pénzügyi szempontból a Nemzeti Múzeumhoz, illetve az Országos Magyar Gyűjteményegyetemhez tartozott, elkerülte az országos iratbegyűjtési akciót.

Az irattár anyaga évek rendjében, de háromféle szisztéma szerint van lefektetve a raktárban, követve a korabeli irattári rendszert. 1871-1951 között az éveken belüli iktatószámok növekvő sorrendjében, 1952-1963 között az egyes éveken belüli szakmai tételekben növekvő iktatószámok sorrendjében (itt nincs is iktatókönyv), 1964-től pedig újra az iktatókönyvben vezetett iktatószámok növekvő sorrendjében, de az egyes szakmai tételekben szétosztva találhatók meg az iratok. Ezért az iratok visszakeresése is e három szisztéma szerint történik. A kutatás szempontjából hátrány, hogy vannak az iktatókönyvekben, illetve a mutatókönyvekben hiányok.

Különösen fájó, hogy a tárgymutatók első kötete hiányzik 1871-1910 között, így ebből az időszakból iktatókönyv vagy regesztacédula használatával, illetve az iratok darabonkénti átnézésével kutathatunk.

Az iktatókönyvek közül az 1952-1963. évek hivatalosan hiányoznak, mivel ekkor egy új iktatási szisztémát vezettek be az országos közgyűjteményeknél - nevezetesen azt, hogy nem kellett iktatni. Ez volt az úgynevezett csoportszámos iktatás: a minisztérium min-