Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Szemkeő Endre: Az Ethnológiai Adattár dokumentációs gyűjteménye (EAD)

EAD gyűjtemény 65]

központi ügyvitelén keresztül, de a múzeum vagy a múzeum egyes munkatársainak különböző feladataival voltak kapcsolatosak. Bizonyos dokumentumok a múzeum működésétől füg- geden kutatással voltak kapcsolatosak, vagy valamilyen megszűnt intézmény hagyatékából kerültek a Néprajzi Múzeum birtokába. Ezek a dokumentumok különféle csoportosításban az EAD anyagát alkotják.

Az Ethnológiai Adattár megszervezése (1938) utáni időktől számos ilyen, addig a különböző osztályokon, illetve munkatársaknál kallódó dokumentum került az EAD gyűjteménybe. Megkezdődött új gyűjteményi csoportok létrehozása is. így került a gyűjteménybe a múzeum legkorábbi gyarapodási és tárgyleltárkönyve, különböző tárgyjegyzékek, nyilvántartási naplók, kiállítási vendégkönyvek stb. mint a múzeum tevékenységének legkorábbi rekvi- zítumai. Valószínűsíthető, hogy személyi közreműködés miatt ragadtak itt a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének 1897-1921 közötti iratai, hiszen Jankó János, majd utóda, Semayer Vilibáld is tagja volt a főfelügyelőségnek.

Hasonló módon kerülhetett az Ethnológiai Adattárba az úgynevezett statisztikagyűjtemény, mely a Belügyminisztérium által készittetett és a Magyar Szociográfiái Intézet által feldolgozott 1925. évi közigazgatási tájékoztató lapokat, a Keleteurópai Tudományos Intézet által készített 1948. évi községlapokat, a Magyar Szociográfiái Intézet Közleményeiben megjelenő településtudományi bibliográfiához készített községi adattárat, valamint az 1945 utáni községi telepítési kérdőíveket foglalja magában. Az Ethnológiai Adattár több munkatársa, sőt későbbi vezetője is az 1949 után a megszüntetett tudományos intézetekből került a Néprajzi Múzeumba, így például a Néptudományi Intézet megszüntetésekor K. Kovács Péter, Morvay Péter, Kovács Ágnes.2

Hasonló jellegű „idegen” anyag az Országos Magyar Képzőművészed Társulat 1889. évi iratai, amelyek értékes kultúrtörténeti források.

Az Ethnológiai Adattár megszervezése után még hosszú ideig nem alakultak ki azok a gyűjtemények, amelyek ma léteznek. Kezdetben a múzeum minden muzeológusa végzett feladatokat az adattár számára is, az 1940-es években például a fényképezés és fényképarchiválás Gönyey Sándor, a kérdőív-összeállítás Gunda Béla, a cédulamásolás Némethy Endre feladata volt. A két legfontosabb feladatnak a gyűjtőhálózat megszervezését, valamint egy központi katalógus létesítését tekintenék, amely a vidéki múzeumok leltári céduláinak másolatait foglalta volna magában.3

A gyűjtőmozgalom által beküldött gyűjtési jelentések beleltározásával megteremtették a kézirattár alapját. Szendrey Ákos, aki az Ethnológiai Adattárat vezette, 1943. évi jelentésében 700 ilyen beleltározott dolgozatról beszél.4

Fontos gyűjteményként tartották nyilván a kliségyűjteményt, amely a múzeum és a néprajz különböző folyóirataiban (Ethnographia, Néprajzi Értesítő, Mitteilungen stb.) megjelent illusztrációk (fényképek, rajzok, metszetek stb.) kliséit őrizte. Ma holt gyűjtemény, amelynek 12 500 beleltározott nyomata és leltárkönyvei elsősorban nyomdatörténeti szempontból lehet érdekes.

2 NMI 295/1949. Malán Mihály: Áthelyezések a Kelet-Európai Tudományos Intézettől a Néprajzi Múzeumba.

3 NMI 9/1941. Domanovszky György jelentése az Országos Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Tárának 1940. évi állapotáról.

4 NMI 9/1944. Domanovszky György jelentése a Néprajzi Múzeum 1943. évi működéséről.