Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Forrni Ibolya: Kéziratgyűjtemény

Kéziratgyűiteménv 619

tárgykör alcsoportokra osztását finomítják.30 1967-ben az Ethnológiai Adattár kiadja véglegesített szakrendjét, mely „kötelező útmutatásul szolgál a magyar muzeológusoknak” (Útmutató 1967. 2). A kézirattár vezetője K. Kovács Péter. Ő indítja el az Ethnológiai Adattár növedéknaplójaként az Ethnológiai Adattár átmenő leltárkönyvét (rövidítve: ÁEA). Ebbe a növedéknaplóba jegyzik az adattári gyűjtemények vásárlás vagy ajándék útján megszerzett dokumentumait. 1961-től a korábbi, még leltározatlan kéziratok, hagyatékok adatait is ebbe a növedéknaplóba vezetik be, új átmenő (ideiglenes) leltárszámmal. Az évtized második felében újabb gyarapodási hullám jelentkezik, ekkor kezdődnek el a Szabadtéri Néprajzi Múzeum megvalósítását szolgáló előkészítő kutatások, a népi építészeti és műemléki felmérések. Ezeket az Országos Műemléki Felügyelőséggel közösen végezték a Néprajzi Múzeum munkatársai és a vidéki múzeumok néprajzkutatói. Közel 2100 népi építészeti felmérés egy-egy példánya található a kézirattárban és az Országos Műemléki Felügyelőség archívumában. E hatalmas munka költségeit külön célhiteles pénzkeret biztosította (kiszállási költségek, utazás, tárgyvásárlás, fényképezés, gépelés, rajzoltatás).

Ebben az évtizedben megalakult a MTA Néprajzi Kutató Csoportja,31 és átvette a múzeumtól a szakma egészét érintő vállalkozások és a folklórkutatás irányítását, a Magyar néprajzi atlasz, A magyarság néprajza, a Magyar néprajzé lexikon, a Magyar népmesekatalógus, a Mondakatalógus munkálatait. Az intézet terveinek reális alapját tehát a Néprajzi Múzeum korábbi feladatvállalásai biztosították. A két intézmény között létrejött megállapodás szerint az intézet az Ethnológiai Adattár számos kataszterét (tulajdonjog-átruházással, kölcsön vagy tartós letétbe) megkapta, és a múzeum több munkatársát magával vitte, főleg a folklórkutatókat. A megállapodás alapján a további gyűjtések is a múzeumi gyűjteményekbe kerülnek, a csoport nem állít fel külön archívumot.32 Az átadott gyűjteménycsoportok, úgynevezett archívumok, katalógusok és kataszterek: a Történeti Néprajzi Archívum, a Sámánhit Archívum, a Mondakatalógus, a Népmesekatalógus, a Magyar Néprajzi Atlasz kérdőíves válaszanyaga, az Esztendő Napjainak Néphit Adasza (ENNA) kérdőíves gyűjtései stb.33 A fentiek anyagát jórészt publikálták a szerzők, illetve gyűjtők, de többnyire már az MTA Néprajzi Kutató Csoportja berkeiben. A megállapodás 1969-ben felbomlott, az intézet létrehozta saját archívumát, s a kölcsönzött folklórgyűjteményeken túl további forráscsoportokat kért örök letétbe. Az érintett egységek az alábbiak: Mondakatalógus, Népmesekatalógus, Népköltészeti szövegkataszter, Népszokás kataszter, Népi sportjáték kataszter, Néptánc kataszter, Népi gyermek- játék kataszter. A fentiek közül az első három gyűjteménycsoportot adta át a múzeum, mivel azokból voltak másolati példányai.34

30 A szakmutató vitájához lásd az ad EA 12/1966-8 iktatószámú iratcsomót.

31 Első lépcsőként - 1963-tól - az tanszéki kutatócsoport volt, amely majd 1967-ben lesz önálló MTA Néprajzi Kutató Csoport, az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának tudományos intézete.

32 Vö. NMI 863-2310/1963. „Megállapodás, mely a Néprajzi Múzeum és az ELTE Néprajzi Intézetének Akadémiai Kutatócsoportja között köttetett, a két intézmény munkájának összehangolásáról.”

33 A kéziratgyűjtemény adatainak és könyvészeti adatoknak feldolgozásából készültek el ezek a külön nyilvántartó füzettel rendelkező kis gyűjtemények. A Történeti Néprajzi Archívum levéltári kutatás eredménye volt, kiadatlan középkori történeti források adatait tartalmazta.

34 Lásd NMI 592/1969. Ortutay Gyula és Hoffmann Tamás levélváltása; EA 9/1969. K. Kovács Péter jelentése az előzményekről és az érintett kataszterekről; NMI 60/1970. Hoffmann Tamás együttműködési javaslata.