Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Forrni Ibolya: Kéziratgyűjtemény
Kévratgvűitemény 61 7 A második évtized - szervezett gyűjtések 1950-től a kézirattár új munkatársai Kovács Ágnes, Vajda Judit, Morvay Péter, vezetője pedig K. Kovács Péter.20 Megélénkül a gyűjtő-, a muzeológiai és a tudományos feldolgozómunka. Új munkaszobákba költözik az Ethnológiai Adattár, a gyűjtemények megnyugtatóbb elhelyezést és új tárolóberendezéseket, felszereléseket kapnak. A költöztetés rendezőmunkákkal párosul. A munkatársak jelentéseiből tudjuk, hogy már készül a leltározott kéziratos állomány szerzői, földrajzi és szakmutatója (Vajda 1950; Morvay 1951; Kovács-Morvay 1951). Ebben az évtizedben rendezi Kovács Ágnes a Kálmány-hagyatékot, amely még 1920-ban került a múzeumba.21 Ekkor vásárolja meg a kézirattár Nagy Czirok László gyűjtései további részét és a halasi népköltők kéziratos könyveit. Morvay Péter a kérdőíves gyűjtés megújításához kérdőíveket készít, amelyek a továbbiakban folyamatosan megjelennek az Adattári Értesítőben (Morvay 1952a-b; 1953b; 1953a; stb.) 1952-ben hirdeti meg először az Ethnológiai Adattár az országos néprajzi pályázatot. A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja (MMOK) 1950-től új, országosan egységes nyilvántartási rendszert vezet be, körlevelet ad ki „a Néprajzi Múzeum és a területi múzeumok folyamatos és kölcsönös kapcsolatának fokozott mérvű biztosítása ügyében”.22 1951-ben az MTA Néprajzi Bizottsága körlevelekben rendelkezik a kutatási tervek készítéséről (az ötéves tervek korszaka kezdődik ezzel), a kutatómunka összehangolásáról, a gyűjtések beadási kötelezettségéről, a munkaközösségekről.23 1952-ben elkészül az osztály szervezeti és működési szabályzata. Itt már csak az egységes kéziratgyűjtemény szerepel. A „tárgyi anyag írásos dokumentációja” őrzésére és gondozására megalakul a nyilvántartás szervezeti egysége mint a műtárgy-gyűjtemények központi katalógusa (leírókartonnal, földrajzi és szakmutatóval). Külön szervezeti egység a gyűjtésszervezés, új gyűjtemény a statisztika- és térképgyűjtemény.24 A szervezeti egységek tisztázzák gyűjtési köreiket. Az Ethnológiai Adattár és a Népzene Osztály között a folklóradatok gyűjtéséről, illetve a meglévő anyag megosztásáról létrejött egyezség szerint a kézirattárba kerül mindaz, amihez leírt szokás, magyarázat kapcsolódik, a tisztán népzenei anyag (dallamlejegyzések, hangzó anyag) pedig a Népzene Osztályra. A meglévő leltározott állományt a két gyűjtemény kölcsönösen átnézi, a profiljába tartozó adatokat kimásoltatja, vagy csak meghivatkozza.25 1954-ben újabb szervezeti és működési szabályzat készül, amely a kéziratgyűjtemény szakkatalógus-rendszerét (ekkor már harminckét témakörből áll) és használati szabályzatát is tartalmazza.26 Minden későbbi szabályzatnak ez az alapja. Balassa Iván és Szendrey Ákos szűkszavú beszámolói ismertetik az 1950-es évek munkáját, kiemelten a levelezőhálózat és a néprajzi pályázat eredményeit (Balassa 1954b; 1955b; Szendrey 1957; 1958; 1959; Szendrey20 A Néptudományi Intézet megszüntetésével több kutatót a Néprajzi Múzeumba helyeztek át, köztük K. Kovács Pétert és Morvay Pétert. 21 Kálmány Lajos halálával és hagyatékával kapcsolatban a gyűjteményben fennmaradtak Móra Ferenc, Fejérpataki László és Sebestyén Gyula levelei, lásd EA 2970 leltári szám alatt. 22 Lásd EAD szám nélkül/1950. 23 Lásd EAD szám nélkül/1951. A munkaközösségek munkájának összehangolásáról; EAD szám nélkül/ 1952. Felhívás az 1952. évi tudományos kutatási tervek elkészítésére. 24 A statisztika- és térképgyűjteményhez lásd Molnár Balázs: Régi térképek statisztikai, kéziratos források jelentősége a néprajztudományban. Kézirat, EA 13333. 1-8. 25 NMI 863-0182/1952. Az Ethnológiai Adattár szervezeti és működési szabályzata; benne; „Belső profil kialakítása az Adattár és a Népzenei Osztály között”. 26 Lásd ad EA 13/1955 iktatószám alatt.
