Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Forrni Ibolya: Kéziratgyűjtemény
Kéziratgvűiteménv 615 zeum évi jelentésében értékeli a helyszíni gyűjtéseket. „Említésre méltó munkát végeztek az adattár keretén belül a Kassai Gimnázium, az érdi Népfőiskola és a Csíkszeredái Katolikus Gimnázium Mária Kongregációjának tagjai. Nagyobb arányú gyűjtőmunkát végeztek a tár tisztviselői Borsod, Komárom, Pest, Szatmár, Szilágy, Szolnok-Doboka, Udvarhely és Zala vármegyékben.” (DOMANOVSZKY 1943b. 65.) Ebből az évből maradt ránk egy iratcsomó, amely a Magyarságtudományi Intézetben felállítandó úgynevezett „Folklore-kézirattár” tervéről és annak meghiúsulásáról szól.13 Ez az esemény jelzi, hogy a szakma még nem igazán tájékozott az Ethnológiai Adattár kézirattárának munkájáról, nevezetesen, hogy a gyűjtemény nemcsak a tárgyak életére vonatkozó adatgyűjtéseket tartalmaz, hanem a szellemi kultúra, a folklór területéről is gazdag kéziratos forrásanyaggal rendelkezik. 1943-ban a levelezőhálózat 315 fős, a kézirattár leltározott állománya pedig 700 tétel (Domanovszky 1943c). A munkába álló gyakornokok közül Kresz Mária, Borzsák Endre, Babus Jolán is segíti Némethy Endre kézirattári munkáját. Az Ethnológiai Adattár addigi működéséről külön beszámoló jelent meg a Néprajzi Értesítőben (Szendrey 1943). Ez 930 leltározott kéziratról tesz említést, a valóságban azonban a Domanovszky által közölt 700 tétel, 22 000 kéziratos oldal szerepel a leltárkönyvben 1943 végén, s ez így is marad 1945-ig. A különbség 230 tétel. Ez nyilvánvalóan abból adódik, hogy az előkészítő, rendezőmunka befejeződött, de a leltárkönyvi bejegyzés nem történt meg. A múzeum 1945-ben a háború nyomait próbálja túlélni és eltüntetni. A gyűjteményi csomagoló, ellenőrző munkákban Némethy Endre mellett részt vesz Bánó István. A muzeológiai feldolgozómunka eredményeként a leltározott állomány 150 Folklore Fellows- (a folklórkutatók szövetsége) gyűjtés kéziratával gyarapszik. 1946 az átmenet éve, az intézmény a háborús károk számbavételével foglalkozik.14 1947-ben a Néprajzi Múzeum önálló intézmény lesz, s ezzel új fejezet kezdődik a kézirattár történetében is: Ekkor foglalják írásba az intézmény Domanovszky által kialakított szerkezeti felépítését, amelyben az Ethnológiai Adattár a múzeum egyik osztályaként szerepel, a kézirattárnak pedig két gyűjteménycsoportja van, azaz a tárgyi anyag írásbeli kiegészí13 NMI 56/142. Korompay Bertalan „Folklore-kézirattár” terve és Domanovszky György véleménye a tervezetről. Domanovszky György mint a Néprajzi Tár megbízott igazgatója nem támogatja Korompay beadványát. „Véleményes jelentésében” az alábbiakat írja: „Korompay Bertalan beadványa abból a hibás, de már régen el is avult elvből indul ki, amely a folklórét a tárgyi néprajztól szigorúan elkülöníti. Csakis így juthatott ahhoz az elgondoláshoz, hogy egy önálló folklore-kézirattár állíttasson fel. Ez azonban azért is meglepő, mivel Korompay Bertalannak mint a Néprajzi Tárhoz beosztott tisztviselőnek tudnia kellene, hogy az 1939-ben létesített Ethnológiai Adattárban a folklore anyag épp úgy elhelyezést nyert, mint a tárgyi néprajz. Tisztában kellene lennie továbbá azzal is, hogy a folklore anyag igen tekintélyes része zenével kapcsolatos, és az egyetlen népzenei intézet ugyancsak a Néprajzi Tár keretén belül működik. Mindezek szorosan egymásba kapcsolódnak, és egymástól el nem választhatók. E kérdéseket több ízben megvitattam a múzeum tisztviselőivel, így Korompay Bertalannal is. Ennek ellenére és tudtom nélkül mégis a fent jelzett beadvánnyal fordult a Miniszter Úrhoz. A fentiek előrebocsájtása után legyen szabad jelentenem, hogy Korompay elképzelése, amennyiben önálló folklore-kézirattár felállítását szorgalmazza, nem ajánlatos, mert tudománytalan, hibás törekvés.” 14 Domanovszky György lemondása után Szendrey Ákos, Lajtha László, végül Vargha László lesz az intézmény igazgatója. Lásd erről NMI 12/1946, NMI 7/1947, NMI 35/1947.
