Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szuhay Péter: Földművelés-gyűjtemény

Földművelés-gyűitemem 63

és Istvánovits Márton őriszentpétcri 17 darabos,31 osli 20 darabos (ltsz.: 54.82.43-54.82.62), Csilléry Klára, Morvay Judit, Boross Marietta bodonyi 24 darabos,32 Boross Marietta ker- caszomori 26 darabos,33 Erdélyi Zoltán kemencei 14 darabos,34 Morvay Judit ötödéves hallgatókkal végzett velemi 26 darabos35 és Kisbán Eszter, Csalog Zsolt mindszenti 18 darabos36 gyűjtését.

Ennek az évtizednek a gyűjteményfejlesztés szempontjából két jelentős eredménye volt. Az egyik - s talán ez a fontosabb -, hogy az intenziv kertkultúrák vizsgálata bekerült a múzeum kutatásainak körébe, s ezáltal egy olyan tevékenység dokumentálása kezdődött el, amellyel a néprajztudomány gazdálkodással, közelebbről a földműveléssel foglalkozó kutatói korábban csak elvétve és érintőlegesen foglalkoztak. A másik fontos eredmény a szőlészetborászat tárgykörében folyó gyűjtőmunka volt. Jóllehet, ebben az ágazatban voltak már a gyűjteménynek kisebb tárgyegyüttesei, azok azonban nem reprezentálták az eszközkészlet változatosságát. Vincze István - akit döntően tárgymorfológiai kérdések érdekeltek - mellett Andrásfalvy Bertalan gyűjtött néhány helyről több tárgyat. Az 1950-es évek gyűjtései közül utalni kell Csermák Géza, Molnár Balázs és Kodolányi János tárgygyarapító munkájára is.

Az 1960-as évtizedet alapvetően Takács Lajos munkássága határozta meg. Egymaga 700 tárgyat gyűjtött. Első gyűjtései 1961-ben a dohánytermesztés témakörét érintették. Ibrányból 20 darab (ltsz.: 61.76.1-61.76.20), Verpelétről pedig 50 tárgyat37 hozott. Ebben az évtizedben még egy jelentős, az intenziv árutermelés körébe tartozó kutatómunka révén került a múzeumba 1964-ben a Boross Marietta által gyűjtött 45 darabos, a makói hagymatermesztők tárgyaiból álló anyag (ltsz.: 64.24.1-64.24.45), mely egyben Boross Marietta utolsó gyűjteménygyarapító munkája.

Takács Lajos - dohánytermesztésről szóló könyvének elkészülte után - érdeklődése elsősorban az archaikus gazdálkodás, különösen az irtásos gazdálkodás felé fordult. Egy- egy tárgycsoport esetén kisebb szisztematikus gyűjtéseket végzett, így tövisboronákat, kötözőbotokat, kaszatakarókat gyűjtött és írt le; fő érdeklődése azonban mégiscsak az irtásföldekre, a nád-, gyékény-, bozót- és vesszővágók gyűjtésére és leírására irányult. Ez az időszak volt az, amikor a néprajzi tárgygyűjtők a fogazott élű sarlók és baltás szőlőmetsző kések mellett nádvágókkal és gyalászkákkal gyarapították a gyűjteményt nagy számban.

Takács Lajos gyűjtőútjai során szülőföldjén, Várongon, illetve általában elsősorban archaikusnak számító területeken járt. Gyűjtőhelyei egyrészt vizes, lápos, másrészt erdős, bozótos vidékek voltak. Ezek közül kiemelkedik Gölle, Patca, Zamárdi és a Zelicség, Abaúj- devecser, Aszaló, Jósvafő, Szögliget, az Őrség falvai, Becsvölgye, Kapolcs, Vászoly, Zalavár, Nagyecsed, Tyúkod, Tiszafüred, Ároktő, Tiszabábolna, Tiszadorogma, Tiszavalk, Bősárkány, Adony, Makád. Az gyes gyűjtőutakat mint „nádvágó” vagy mint „tüskeszedő” utakat emlithet- jük. Takács 1967 júliusában 11 darab nádvágót (ltsz.: 67.90.1-67.90.11) hozott öt faluból, októberben pedig 10 darab tüskeszedőt (ltsz.: 67.169.1-67.169.10) másik négy faluból. Takács

31 Leltári számaik 53.120.25 és 53.120.63 között elszórtan találhatók.

32 Leltári számaik 54.93.71 és 54.93.104 között elszórtan találhatók.

33 Leltári számaik 55.66.2 és 55.66.41 között elszórtan találhatók.

34 Leltári számaik 60.63.2 és 60.63.67 között elszórtan találhatók.

35 Leltári számaik 60.88.4 és 60.88.199 között elszórtan találhatók.

36 Leltári számaik 60.121.1 és 60.121.67 között elszórtan találhatók.

37 Ltsz.: 61.76.22-61.76.47, 61.76.49-61.76.64, 61.76.68-61.76.75.