Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Vargyas Gábor: Óceánia-gyűjtemény
Óceánia-gyűjtemény 579 Áttérve az Óceánia-gyűjtemény feldolgozottságára, először is le kell szögeznünk, hogy bár a gyűjtemény, mint láttuk, voltaképp a múlt század vége óta egyre lassuló ütemben ugyan, de folyamatosan gyarapodott, feldolgozómunka ezekhez kapcsolódóan egyáltalán nem folyt. Leszámítva a még Biró életében publikált két leírókatalógust (1899 és 1901), Magyarországon 1949-ig, Bodrogi Tibor munkásságának a kezdetéig az oceanisztika mint tudomány nem létezett. így amikor az Óceánia-gyűjtemény szakirodalmi feldolgozottságát kívánjuk taglalni, valójában Bodrogi Tibor munkásságáról kell szólnunk. Ennek részletes tárgyalása azonban szétfeszítené e tanulmány kereteit; így nem tudunk mást tenni, mint hogy az olvasót ennek szentelt tanulmányunkra utaljuk,68 az alábbiakban pedig ennek tanulságait - elsősorban a gyűjtemények feldolgozásának szempontjából - röviden összefoglaljuk. Bodrogi egész munkássága - néhány egyéb nagy témakör mellett - voltaképp az Óceánia-gyűjtemény körül, annak jegyében teljesedett ki.69 Munkássága kezdetén az Astrolabe-öböl és a Huon-öböl szinte egyszerre került érdeklődése középpontjába. Az előbbinek szentelte szak- dolgozatát (1950), az utóbbinak kandidátusi disszertációját (1961a). Cikkeiben hol az egyik (Bodrogi 1954b; 1959b; 1962b; 1975; 1978-1980; 1982; 1990), hol a másik (Bodrogi 1949; 1953; 1955; 1956b; 1961a; 1961d; 1962a) stílusprovincia anyagát dolgozta fel. Érdeklődését ezzel egy időben fokozatosan terjesztette ki az egykori Német Új-Guinea teljes területére, egyre további stílusprovinciákat vonva be vizsgálatai körébe. így tanulmányokat írt a Sepik-Ramu- vidék néhány tárgyáról (Bodrogi 1957), az új-britanniai gunantunák művészetéről (Bodrogi 1959c), az Umboi-Siassi-vidékről (Bodrogi 1969b), a Vitu- (French-) szigetek tárgyi anyagáról (Bodrogi 1971b; 1977b) és végül az új-írországi malangandkiól és a vidék művészetéről (Bodrogi 1961b; 1967b; 1971a; 1974). Mindezek a tanulmányok és cikkek egy nagyszabású kutatói program részeiként Északkelet-Új-Guinea művészetének feltárását, ahhoz kapcsolódóan pedig a Néprajzi Múzeum Óceánia-gyűjteményének a feldolgozását és közzétételét célozták. E tárgyi anyagot sohasem önmagában és önmagáért, hanem a teljes kultúra és vallás részeként, ráadásul történed aspektusból is tárgyalta, számos értékes megállapítással gazdagítva az oceanisztikát. Neki köszönhetjük - egyebek között - az Astrolabe-öböl és a Huon-öböl mint stílusprovincia első „térképre vitelét”, tárgyanyagának és művészetének a feldolgozását. E területeken a művészet, a vallás és a társadalom kapcsolatrendszerének feltárását, a közbülső partsáv, a Rai-parttól az Umboi-Siassi-térségen és a Vitu-szigeteken keresztül Uj-Britanniáig és Uj-írországig terjedő terület egyes alstílusainak a megállapítását, a stílusprovincia fogalmát meghaladó „művészed térség” fogalmának a bevezetését, valamint a kereskedelem és a művészet kapcsolatának taglalását ez utóbbinak kialakításában. Mindebben a gazdag életműben a kiindulópontot és - terepmunka híján - a szilárd talajt elsősorban a Néprajzi Múzeum Óceánia-gyűjteménye jelentette, munkásságának ez volt a fons et origója, amiből kiindult és amihez mindig visszatért. Tudatosan aknázta ki a Biró-jegyzetekben lévő lehetőségeket, és törekedett arra, hogy a „néma” gyűjteményeket ezek segítségével megszólaltassa, hogy a tárgyak mögé felrajzolja a teljes társadalmi kontextust Az, hogy á gyűjtemények az ismeredenség homályából világhírre jutottak, neki, az ő munkásságának köszönhető. A nemzetközi oceanisztika örök vesztesége, hogy tervezett nagy művét, az Astrolabe- öböli monográfiát idő előtti halála miatt már nem tudta megvalósítani. 68 Vargyas 1998. 69 Bodrogi teljes oceanisztikai bibliográfiájához lásd Vargyas 1998. Itt most csak azokat a műveket említjük meg, amelyek kifejezetten az Óceánia-gyűjtemény tárgyaihoz kapcsolódnak, azok feldolgozásának tekinthetők.
