Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Vargyas Gábor: Óceánia-gyűjtemény
Óceáttia-gyűiteménv 575 A gyűjtemény jelenlegi összetétele, földrajzi megoszlása, állapota és feldolgozottsága; a gyűjtések koncepciója Ha azt vizsgáljuk, hogy az óceániai anyag létrejöttét és gyarapodását milyen felfogásmódok és koncepciók befolyásolták, azt kell mondanunk, hogy ezek tulajdonképpen nem voltak - és nem is nagyon lehettek. Először is, a múzeum bevezetőben vázolt kettős gyűjtőköre és funkciója, a magyar és egyetemes anyag együttes gyűjtése eleve azt eredményezte, hogy a hangsúly érthető módon az előbbi felé tolódott el. Másodszor az a tény, hogy Magyarország nem volt politikai-gazdasági nagyhatalom, s hogy nem voltak saját gyarmatai, nagymértékben beszűkítette az Európán kívüli múzeumi gyűjtés lehetőségeit. Ilyen körülmények között tulajdonképpen a véletlenen múlt, hogy mikor honnan, milyen anyag került a múzeumba, tervszerű gyarapításra tehát egyáltalán nem volt mód. Erről az Óceánia-gyűjtemény esetében már csak azért sem lehetett szó, mert - mint láttuk - gyarapítói jórészt nem a múzeum megbízásából, múzeumi munkatársként, annak gyűjteményeit ismerve, szempontjait a szem előtt tartva stb. végezték gyűjtésüket,64 hanem „édes hazájuk” iránt érzett „honfiúi szeretetből” ajándékozták, többnyire véletlenszerűen összeállt gyűjteményüket a múzeumnak. Pregnánsan fogalmazta meg ezt a helyzetet Jankó 1902-ben: „A M.N.Múzeum Néprajzi Osztálya a nemzetközi ethnografiának, az exotikák gyűjtésének szűkös viszonyai mellett csak annyiban enged tért, a mennyiben a magyar földön ez az egyetlen intézet, a mely a világ valamennyi népének tárgyait bemutatja; ám ezekre vajmi keveset áldozhat, hiszen még hazai kötelezettségeinek sem tud eleget tenni. Hiába látjuk, hogy a külföld múzeumai mily buzgalommal versenyeznek a Csendes-oczeán néprajzának felgyűjtésében, nekünk be kell érnünk azzal, a mit a véletlen és a szerenae kedvezése juttat nekünk. ” (Kiemelés - V. G.) (Jankó 1902e. 5 8.) Ha ilyen körülmények között most mégis valamiféle koncepcióról fogunk beszélni, akkor az sokkal inkább az igények, mintsem a lehetőségek szintjén nyilvánult meg, és még így is legfeljebb a múzeum működésének első fázisára volt jellemző. A múzeum állami dotációja, rendes (sőt időnként rendkívüli) évi tárgyvásárlási kerete ugyanis arra elég volt, hogy az adódó lehetőségeket kihasználva a nagyobb fontosságú gyűjtemények vásárlásához az anyagi forrásokat biztosítsa. Jankó (1900c. 36-37) e forrásokról beszélve a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot (Fenichel-gyűjtemény, Néprajzi Missio anyaga), a Magyar Nemzeti Múzeum Igazgatóságát (Bettanin-gyűjtemény, Biró-gyűjtemény egy része), a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának rendes évi dotációját (Biró-gyűjtemény egy része), valamint az Ezredéves Országos Kiállítás Elnökségének keretét említi. Jellemző azonban, hogy még így is, 1894-ig bezárólag a múzeum tárgyainak harmada ajándékozásból származott. Ezt tárgyalva Jankó „néprajzi statisztikájában” külön kiemeli az ajándékozók fontosságát: „A magyar ember, ha távoli vidékekre veti a sors, megemlékezik hazájáról, s ezt a hazafias igaz érzést élénken szólaltatja meg az ajándékozók névsora. Egyenkint felemlítjük őket itten, mert bármily kevéssel vagy sokkal járultak is a M.N.Muzeum Néprajzi Osztályának gyűjteményéhez, az első alapvetők ők voltak.” (Jankó 1894a. 104.) Ami ezek után az itt felvázolt körülmények közötti lehetséges koncepciót illeti, mindenekelőtt a földrajzi teljességre irányuló törekvést kell kiemelnünk: azt az igényt, hogy a Csen64 Ez alól részben kivétel a múzeum megbízásából gyűjtő Fenichel és Biró, csakhogy mivel ők a gyűjtemény megalapozói, nekik még nem volt mihez alkalmazkodniuk, bármiféle múzeumi szempontot figyelembe venniük.
