Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Vargyas Gábor: Óceánia-gyűjtemény
572 Varjas Gábor lent önéletírása. Ebből tudjuk, hogy 1928-1929-ben az Anglo-Persian Oil Co. Ltd. szolgálatában Új-Guinea szigetén kutatott olajat. Ausztráliából kiindulva 1928. január 25-én érkezett meg az akkori Pápua fővárosába, Port Moresbybe, ahonnan először a sziget északkeleti csücskére, a Cap Vogel-félszigetre (a mai Milne Bay Province területén) utazott. Ennek kikötőjéből, Givából egynapi gyaloglással ért fel a Cap Vogel Oil Co. Ltd. fúrótelepére Kukujába, ahol ugyanazon év június végéig tartózkodott. Ekkor betegsége miatt megszakította a munkát, és Új-Britannia fővárosába, Rabaulba (Kokopo) utazott gyógykezelésre, valamint pihenés céljából. Itt írta meg jelentését Geology of part of the Cape Vogel Peninsula, North-East Papua címmel, 1928 augusztusában-szeptemberében. Önéletírásában útjának erről a részéről semmi érdemlegeset nem közöl, mindössze a Varabbi-Madawebi-dombvidéket és az itt található Guru falut említi név szerint, ahonnan hordágyon kellett hazavinnie őt teherhordóinak.53 1928. szeptember 12-én indult tovább hajón a Vitu-szigetek, Madang és Karkar- sziget (nála Vulkán-sziget) érintésével a Sepik folyó torkolatához közel fekvő marienbergi missziós állomásra, ahova szeptember 20-án érkezett meg. Ennek közelében, mintegy 4 km- re északra helyezkedett el második munkahelye, az Ormildah Oil Co. Ltd. fúrótelepe. Itt dolgozott egészen 1929. március 18-ig, s innen tanulmányozta a Sepik Valley Oil Co. Ltd. koncessziós területét is.54 Leírása sajnos itt is sommás. Az mindenesetre kiderül belőle, hogy jóformán a teljes Sepik-vidéket bejárta geológiai munkálatai során. Név szerint említi Marienberg közelében Másán, Murik és Mobuk falvakat (ez utóbbit nem sikerült beazonosítani), Angorumot (= Angoram) és mellette Mabe falut (Mambel a Sepik mentén?), a középső-Sepik mentén Timbunkét és a Chambri-tavat (nála Csamburi), a felső-Sepik mentén Ambuntit és Wash- kukot, valamint a minden valószínűség szerint a Korewori folyó mentén fekvő „Csuingáj” dombokat, és annak környékén Csehovia falut. Ez utóbbi vidékre 1928 novemberében-decemberében 24 napig tartó kirándulás során jutott el, s a környékén lévő mésztufabarlangokat vizsgálta meg. A Sepiktől való viszonylag nagy távolságon kívül épp e tény, a barlangok - amelyekben a helyi lakosok szerint szellemek laknak, de amelyekben ő denevéreken kívül semmit sem talált - említése, valamint gyűjteményének talán legértékesebb darabja, egy kis „horogfigura”55 teszi lehetővé, hogy ezt a kirándulást a Sepik egyik mellékfolyója, a Korewori mentére lokalizáljuk. A Korewori felső folyásának barlangjaiból származó ősi, valamint az akkor még funkcióban is élő recens „horogfigurákat”, amelyek a Sepik-stílusprovincia művészetén belül jellegzetes alstílust képeznek, csak egészen későn, az 1960-as években fedezte fel és irta le E. Haberland német kutató.56 így Papp korai látogatása, amelynek során „fehér embereket még nem látott bennszülött lakossággal” találkozott, akárcsak ott gyűjtött tárgyai, különös jelentőséget nyernek. A fenti, legszükségesebb információkon túl azonban nem sokat tudunk meg a Sepik mellett töltött időkről. Papp még egy nagy énekes-táncos ünnepről (sing-sing) számol be, amit a Sepik menti lakosok tartottak a marienbergi missziós állomás számára 1928 karácsonyán: az egynapos ünnepségen, amelyen kb. 1500 fő vett részt, „elfogyott 2 ökör, 2 disznó, 3 tonna szágó, és jó néhány zsák rizs”. Megemlítendő még, hogy Marienbergből távozóban 53 Papp 1996. 61-68. 54 Útja második részéhez lásd Papp 1996. 68-78. 55 Lásd Bodrogi 1959a. 18. képtábla. 56 Haberland 1968; Haberland-Seyfarth 1974.
