Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Vargyas Gábor: Óceánia-gyűjtemény

1893-1896 közötti része fontos, amikor San Franciscóbói kiindulva először a főbb polinéz szigetcsoportokat, Hawaiit, Tahitit, Szamoát, Fidzsit, a Tubuai- és a Cook-szigetcsoportokat látogatta meg. 1895 júniusában indult tovább Sydneyből Melanéziába. Először az Új-Hebri- dákat, majd a Salamon-szigeteket kereste fel, ahol hosszabb időt is töltött, majd a Bismarck- szigeteken és az Admiralitás-szigeteken keresztül, a Palau-szigetek érintésével Japánba hajózott. Melanéziát gyakorlatilag 1896 áprilisában hagyta el, és utazásának további részében Japánt, Hongkongot, Singapore-t, majd Indonéziában a Fülöp- és a Sulu-szigeteket, illetve Bor- neót érintette, hogy végül India partjai előtt elhajózva útját befejezze.14

Gyűjteményét, amely csaknem 1600 tárgyból és 600-at meghaladó, kiváló fotóból áll,15 hazatérte után, a Magyar Nemzeti Múzeum fennállásának 100 éves évfordulója alkalmából a múzeumnak ajándékozta

...szerény bizonyságaképp] annak a ragaszkodásnak és hűségnek, melyet a messzi idegenben töltött évek alatt hazám iránt mindenkor éreztem” (FESTETICS 1902. 56).

A gyűjtemény fő erőssége a melanéziai részekről, onnan is főleg a Salamon-szige- tekről és az Admiralitás-szigetekről származó anyag. Mint azt a Néprajzi Tár igazgatója, Jankó János írta (Jankó 1902e. 58-59), Festetics gyűjtése szerencsésen egészítette ki a Fenichel- és Biró-féle új-guineai gyűjtést, s ennek köszönhetően most már Melanézia szinte összes szigetcsoportjáról (és ezenkívül Polinézia egyes vidékeiről is) rendelkezik a múzeum anyaggal. Gyűjtése nagyságra nézve Biró és Fenichel mögött a harmadik, s bár olyan területeket láto14 Részletes térképeit lásd a megfelelő kötetekben.

15 A Festetics-gyűjtemény törzskönyvi száma 530/1902. Az itt feltüntetett leltári számok - eltérően számos más törzskönyvbeli leltári számoktól - pontosan megegyeznek a leltárkönyvbeli, egy kivételtől eltekintve folyamatosan futó számokkal: 35489-37024 és 37394-37397). Ez összesen 1540 darab tárgyat jelent, amelyből időközben néhányat kiselejteztek, illetve elcseréltek. Érdekességként jegyezzük meg meg, hogy Jankó cikkében (1902. 60) 1460 tárgyat és 361 fényképet említ - hozzátéve, hogy „bírjuk a gróf úr azon Ígéretét is, hogy az ez idő szerint még Amerikában és Párisban levő gyűjteményeivel annak idején jelenlegi ajándékát ki fogja egészíteni”. A tárgyak és a fotók számbeli (lásd alább) különbsége talán ennek a későbbi adománynak tudható be. A további két törzskönyvi szám (767/1903 és 867/1904) már - legalábbis részben - az (üveglemez) fotókat takarja. Ezeket ugyanis eredetileg a tárgygyűjteménybe sorolták be, s csak később, a fotótár megalakulása után választották külön őket a tárgyaktól. A törzskönyvben e tételek alatt megadott leltári számok tehát értelemszerűen különböznek a jelenlegi fotószámoktól. A 767/1903 szám 371 darab, a 867/1904 szám pedig 90, illetve 407 (összesen 868) „tárgyat” említ. Ehhez képest viszont a Festetics-fotók száma a fotótárban 434 darab (F 5651-5668,

F 5686, F 5698-5700, F 5714-5715, F 5729-6134, F 6292, F 6306-6307, F 6431, F 6613, F 270229- 270234). Azt, hogy a törzskönyv szerinti végeredmény értelmében hiányzó „tárgyak” valódi tárgyak vagy további fényképlemezek voltak-e, jelenleg nem tudjuk. A fényképekhez kapcsolódóan jegyezzük még meg, hogy Festetics két francia nyelvű könyvében 200+174 = 374 darab fotót publikált. A fotótárban őrzött 434 darab (feltételezve azt, hogy a publikált 374 darab hiánytalanul megvan) tehát további 60 publikálatlan fényképlemezt jelent. Végezetül meg kell említeni, hogy a Néprajzi Múzeum irattára NMI 28/1902 szám alatt őriz egy kéziratot „Festetics Rudolf gróf úti jelentése és gyűjteményének leltára” címmel. Az eredeti, ceruzával írt jegyzék az anyagot szigetek szerinti csoportosításban tartalmazza. Mellékelték hozzá ennek jegyzéknek a Néprajzi Múzeumban készített, tisztázott másolatát is, valamint egy francia nyelvű, kézírásos, de aláírás nélküli úti jelentést „a sa majesté l’Empereur”-nek (a császár őfőméltóságának) címezve. Ehhez az anyaghoz kapcsolódik továbbá két levél (30/1902 és 33/1902), amelyben Jankó a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának írt, hogy megköszönje Heger úrnak (ekkor a bécsi K. und K. Naturhistorisches Museum „anthropologische und ethnographische Abteilung”-jának a vezetője) az anyag hazaküldetését.

Óceánia-gyűjtemém 561