Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Vargyas Gábor: Óceánia-gyűjtemény
Ócednia-gíűjtemém 557 részletesebb monográfia). Néprajzi szempontból azonban legmérvadóbb Bodrogi Tibornak a Biró-válogatáshoz írt posztumusz előszava (Bodrogi 1987). E tanulmányban ennek alapján szerepelnek Biró életének és tevékenységének főbb adatai. Az ugyancsak szegény sorsú és erdélyi származású Biró Lajos európai hírű rovargyűjteményét adta el, hogy annak árából Német Uj-Guineába utazhasson. Feltételei hasonlóak voltak Fenicheléhez: hazaküldött gyűjteményeiből a múzeum átvette azt, amire szüksége volt, s a becsült ellenértéket átutalta számára Uj-Guineába. Biró 1896. január 1-jén érkezett meg Friedrich-WUhelmshafenbe, vagyis Madang- ba, ahol júniusig tartózkodott. Innen tette első, főleg természetrajzi gyűjtőútjait a környékre, és a Hansemann-hegységbe. Miután a terület ekkorra már néprajzi gyűjtésre igazából nem volt alkalmas (a kereskedők már felvásároltak minden érdekesebb etnologikát), Biró június végén megragadta a lehetőséget, és egy német kereskedővel, a berlini múzeumok számára gyűjtő Kárnbachhal elutazott a mai Aitape vidékére, Berlinhafenbe. E terület akkor teljesen szűz vidéknek számított, és a jó kezű és szemű Biró kivételesen jó gyűjteményt állított össze a rendelkezésére álló három és fél hónap alatt. Gyűjtését elsősorban az Aitape előtti kis szigeteken, Seleo, Ali és Angiéi stb. szigeteken végeztek. Főleg a seleói szellemházból szerzett unikális plasztikákat. Itteni gyűjtésének eredményével - a természetrajzin kívül 542 tárggyal és fényképpel - 1896 októberében tért vissza az Astrolabe-öbölbe. Hazaküldött anyagát a budapesti múzeum még az év végén megkapta. A gyűjtemény osztatlan sikert aratott. A Néprajzi Tár munkatársai, Jankó János, Bátky Zsigmond és Semayer Vilibáld megkezdték a gyűjtemény feldolgozását és publikálását. A kiadás költségeit a Nemzeti Múzeum és az MTA közösen állta, s a kötet 1899-ben, még Biró új-guineai tartózkodása idején meg is jelent kétnyelvű - magyar és német - kiadásban, a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Gyűjteményei című sorozat első köteteként. A leírójegyzék tulajdonképp Bírónak és a Néprajzi Tár munkatársainak a közös műve: a tárgyak típusokba sorolását, a bevezetések és egyes fejezetek megjegyzéseit, valamint a szakirodalmi utalásokat a tár munkatársai végezték és írták, míg az idézőjelben közölt részek Biró személyes jegyzetei. Biró második Astrolabe-öböli gyűjtése 1896 októberétől nagyjából 1897 júniusáig tarthatott. Ekkor, Berlinhafenből való visszatértekor Erimában, a kormányzati székhely, Stephansort közelében telepedett le. Innen járta be a környező falvakat, Bongut, Bogadjimet, valamint a Hansemann-, Oertzen- és Konstantin-hegységet, továbbá Bilibili, Siar és Graget szigetét. Stephansortban Fenichel nyomát kutatta: lefényképezte sírját és kifaggatta a gyarmati tisztségviselőket, eloszlatva a gyanút az elkallódottnak vélt tárgyakkal kapcsolatban. Gyűjtési módszerei, néprajzi és természetrajzi megfigyelései ekkorra már finomodtak, nyelvtudása megnőtt. Itteni gyűjtése előző itt-tartózkodását is beszámítva 859 darab tárgyat eredményezett, amit még 1897-ben hazaküldött Magyarországra. Bár a múzeum Néprajzi Tárának igazgatója, Jankó János eredetileg Biró későbbi Astrolabe-öböli gyűjtését is meg akarta várni, s az egész gyűjteményt Fenichelével együtt akarta publikáltaim, erre mégsem így került sor. A gyűjtés első részét tartalmazó anyag, újfent kétnyelvű kiadásban, a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményei 3. köteteként még 1901-ben megjelent Semayer Vilibáld gondozásában. Mint azt Biró egyik leveléből tudjuk, e megoldásnak nem nagyon örült, s óva intett a szakirodalmi adatok Semayer által való kriti- kátlan felhasználásától. A kötet mégis ugyanolyan osztadan elismerést aratott, mint az előző, s máig mintaképül szolgálhat a hasonló katalógusok számára.
