Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Földessy Edina: Afrika-gyűjtemény
Afrika-pyűitemém 487 A nemzetközi gyűjteményekről 1901-ben értékbecslés készült a múzeum biztosítási összegének megállapításához. A becslésben a Teleki-gyűjtemény igen rangos helyet kapott (6000 korona), ha azt vesszük, hogy az ötezer tárgyat magában foglaló missziós anyagot 50 000 koronára, a párizsi kiállítás szerzeményeit 3000 koronára, Schoeller afrikai gyűjtését 1000 koronára és a Zrínyi hajó által hozott tárgyakat 400 koronára becsülték fel. Kiemelkedő tételként szerepeltek még Hopp Ferenc karthágói kerámiái, 2000 koronás becsértékkel.28 A 20. század szintén sikeresen indult az afri- 20. Század: a századelőtől kai tárgygyűjtés terén. Báró Bornemisza Pál a 2. világháborúig (1854-1909), jóllehet az 1880-as években megelőzte Telekit az afrikai kontinensen, csak 1901-ben került kapcsolatba a múzeummal, amikor első gyűjtését ajánlotta föl megvételre. Bornemiszáról nem sok adat maradt fenn, pedig 15-18 évet töltött a fekete kontinensen, és az egyik legnagyobb gyűjtőnek számít.29 Az Afrika-gyűjtemény neki köszönheti mai gyűjteményének több mint egynegyedét. Bornemisza öt alkalommal adott el tárgyakat a múzeumnak 1901 és 1905 között, illetve a legelső tárgyat, egy csontból készült szivarszipkát (ltsz.: 34499) ajándékképpen nyújtotta át. Ezt leszámítva 1901-ben 100, 1903-ban 1077, 1904-ben 337 és 1034, 1905-ben 50, vagyis összesen 2598 tárgyat30 küldött a múzeumnak Német Kelet-Afrikából. A korabeli külföldi szakirodalom és a múzeumi igények ismeretében Bornemisza tudatos gyűjtést végzett. Egyik leveléből kiderül, hogy ismerte a Teleki-féle anyagot, és többek között olyan tárgyak beszerzésére törekedett, amelyek ezt kiegészítik.31 A tárgyakról részletes katalógust készített angolul, feljegyezve a tárgy angol és helyi nyelvű megnevezését, a gyűjtés és származás helyét, a tárgyra vonatkozó minden egyéb információt (használat, hiedelmek, megszerzés körülményei).32 Bornemisza sűrű, de többnyire egyoldalú levelezést folytatott a múzeummal. Ezekből a levelekből kiderül, hogy a kapcsolat közte és a múzeum között egyáltalán nem volt felhőtlen. A báró, aki rendkívül érzékeny lelkületű és sértődékeny természetű emberként tűnik fel írásaiban, panaszkodott Jankó „morga” viselkedése és Semayer válaszainak elmaradása miatt. Több bátorítást szeretett volna kapni, és gyűjtéséről útmutató kritikát a további munka érdekében. Pedig Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója a kultuszminiszterhez intézett levelében dicsérettel szólt Bornemisza felkészültségéről és gyűjtéséről. Negyedévenként 1600 korona mint „előirányzat nélküli hitel” kiutalását kérte Bornemisza számára. A hadihajók általi gyűjtés pénzügyi megelőlegezésén kívül Bornemisza volt az első olyan terepen dolgozó gyűjtő, akinek a múzeum előleget próbált folyósítani. A báró saját néprajzi és zoológiái gyűjtésein túl ebből az összegből volt hivatott ellátni a vele egy időben Kelet-Afrikában tartóz28 NMI 37/1901. Felterjesztés az osztály 1900. évi jelentésének és osztályvezető 1900. évi párizsi úti jelentésének. 29 Tolmácsként vett részt a dél-afrikai búr háborúban, majd Brit Kelet-Afrikában kívánt letelepedni, és farmgazdálkodással, kávéültetvénnyel foglalkozni. 30 Ltsz.: 34399-34498; 44813-45514, 45526-45793, 45974-46080, 52588-52687, 52715-52921, 52957-52986 és 53032-53709, 53796-53900, 53994-54150, 54207-54300; 60850-60899. 31 NMI 113/1902. Br. Bornemisza Pál Közép- és Dél-afrikai útjára támogatás javaslása néprajzi tárgyak gyűjtésére. 32 Ez a katalógus Vidacs Bea (ViDACS 1986) szerkesztésében jelent meg.
