Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Kerezsi Ágnes: Európa-gyűjtemény
Európa-gyűjtemény 473 János által fémjelzett pár évben, mint tudjuk, óriási gyűjtőtevékenység folyt nemcsak magyar, nemzetiségi, finnugor, hanem távoli népek körében is. Érdekes, hogy még ebben a termékeny időszakban is viszonylag háttérbe szorultak a nemzetiségeinken kívül eső más európai és nem finnugor népek. Ezen „hátrányos helyzetű” európai népek tárgyainak többsége ajándékozás, vásárlás és csak kisebb számú expedíció révén került a múzeumba. Ez sem átgondolt koncepció alapján történt, hanem az esetek többségében a gyűjtemények ötletszerűen, alkalmi vásárlások révén, illetve az esetleges ajándékozások következtében gyarapodtak. Természetesen az Európa-gyűjtemény alakulása, akárcsak a többi gyűjteményé, tükrözi a múzeum egészének hányatott sorsát, nehézségeit és mindazokat a problémákat, amelyekkel a múzeumnak napjainkig meg kell küzdenie. Tudjuk, hogy soha nem volt elég pénz gyűjteménygyarapításra, tudjuk, hogy a két világháború közötti kiélezett politikai helyzetben alig vagy egyáltalán nem lehetett tárgyakhoz jutni egész földrajzi, politikai régiókból, mint például a Szovjetunióból vagy a volt nemzetiségi területekről. Tudjuk, hogy miután a Néprajzi Múzeum önálló lett, bármennyire is törekedtek a hazai és az egyetemes anyag profiljának megfelelő szétválasztásra, történtek olyan kisebb hibák, amelyek megoldása napjainkig várat magára, Így például az Európa-gyűjtemény és a magyar gyűjtemények anyagának, illetve az Európa-gyűjtemény és az Ázsia-gyűjtemény néhány szamojéd tárgyának már többször említett következetlen, egymást átfedő felosztása. Ugyanakkor ebből a gyűjteménybemutatásból az is kitűnik, hogy nemcsak a 2. világháború előtt, de utána is folyamatosan voltak fejlesztési törekvések azzal a céllal, hogy minél szélesebb skáláját gyűjtsük össze az európai népek tárgyi világának. Nagy szakértelemmel összeválogatott, kiváló tárgyegyüttes az európai bútorok kisszámú, de annál értékesebb csoportja, melyek közül a német és az osztrák bútorok külön is kiemelhetők. Folyamatosan érzékelhető tárgygyarapodásban a törekvés a cserekapcsolatok ápolására is. Akárcsak régen, az utóbbi évtizedekben is a múzeum minden lehetőséget megragadott a múzeumok közötti műtárgycserék intenzívebbé tételére. Ezt a törekvést példázzák a bolgár, a lengyel, a francia és az udmurt múzeumokkal kötött cseremegállapodások. Ha nem is túl sokszor, de előfordultak a finnugor népeknél folytatott kutatásokon kívül is helyszíni gyűjtések. így például Bulgáriában több alkalommal is megfordultak a múzeum kutatói. 1912-ben Győrffy István, 1948-ban Balassa Iván, Kresz Mária és Vargha László, 1955-ben Szolnoki Lajos, 1957-ben Boros Marietta, míg 1993-ban Horváth Gyula. Ennek ellenére még így is vannak olyan nemzetek, például a portugálok, a spanyolok, az angolok, a görögök, amelyek nincsenek vagy alig vannak tárgyaikon keresztül képviselve a Néprajzi Múzeumban. Természetesen alig van olyan európai néprajzi múzeum, amely Európa népei kultúrájának a tárgyi dokumentumait azonos intenzitással gyűjti. Ennek ellenére jó lenne ezeknek a népeknek a tárgyi világából is műtárgykiegészítésre törekedni, esetleg csere vagy vásárlás formájában. Az Európa-gyűjtemény anyagának és néhány más ország múzeumi anyagának (Németország, Csehország, Finnország, Észtország, Oroszország) ismeretében nyugodtan állíthatjuk, hogy ez a gyűjtemény az európai hasonló gyűjteményekkel felveheti a versenyt, mind mennyiségben, mind minőségben, természetesen az adott múzeumok nemzeti voltából adódó arányeltolódások figyelembevételével. Hiszen például sem a finneknél, sem az oroszoknál, sem az észteknél, illetve cseheknél nem jobb Európa más népeinek tárgyegyüttese. A Néprajzi Múzeum finnugor anyaga ugyanakkor rendkívül teljes, sokrétű, kiemelkedő értékű, jelentőségű és színvonalú a meglévő hiányosságok és egyenetlenségek ellenére is.
