Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Kerezsi Ágnes: Európa-gyűjtemény
Európa-gvűitemény 465 ágy (ltsz.: 65.5.26) 1965-ben került át az Iparművészeti Múzeumból, egy másik láda 1968- ban vásárlás útján került a múzeumba (ltsz.: 68.48.1), hasonlóan egy 1976-ban Linz környékéről megszerzett szekrényhez (ltsz.: 76.45.3) és ágyhoz (ltsz.: 76.45.5). 1977-ben egy ládával (ltsz.: 77.111.1), 1982-ben pedig egy linzi szekrénnyel (ltsz 82.45.1) gyarapodott az osztrák bútoranyag. Az említetteken kívül a múzeum 9 felső-ausztriai bőrhímzéssel rendelkezik,38 melyek 1925-ben Szmil Antal 333 tárgyból álló, többségében magyar anyagot tartalmazó ajándékából kerültek a múzeumba. 1929-ben Györffy Istvántól vásárolt a múzeum 3 osztrák sarlót, Frohnleitenből (ltsz.: 129067-129069). 1952-ben az Árverési Csarnokban a 154 magyar tárgy mellett vett a múzeum egy osztrák bőrövet is (ltsz.: 52.69.123), majd 1959-ben újabb, Karintiából származó övét (ltsz.: 59.39.1). 1961-ben a múzeum 77 tárgyat vásárolt a kerámiagyűjtemény részére Schubert Ernő gyűjtéséből, melyek között egy osztrák ónmázas tál is szerepelt Gmunden vidékéről (ltsz.: 61.46.24). 1961-ben egy álarcot kapott ajándékba a múzeum (ltsz.: 61.159.1), majd 1962-ben egy tálat vásárolt az osztrák gyűjtemény bővítésére (ltsz.: 62.113.1). Van ezenkívül az újabb szerzemények között öv (ltsz.: 75.109.1), 2 üvegkép (ltsz.: 76.124.1, 79.107.4.), 1 tál Gmun- denből (ltsz.: 77.105.1.), 1 citera Bécsből (ltsz.: 77.44.1), kancsók, korsók, tejesbödön és votív figurák Lévay Gyula gyűjtéséből, illetve hagyatékából (ltsz.: 87.13.177-87.13.184.), valamint egy doromb Felső-Ausztriából (ltsz.: 91.33.1). Ezek 1975 után kerültek a múzeumba, többségüket vásárlás útján. Raktárrendezés során csupán 5 neumarki tányér került elő.39 A történeti Magyarországhoz, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia vonzáskörébe tartozó területek, országok gyűjteményeinek ismertetése után rátérünk az Európa-gyűjte- mény nyugat-európai tárgyainak áttekintésére. Nyugat-Európából az osztrák anyagon kívül a múzeum alig rendelkezik műtárgyakkal, s ezek, ha lehet még vegyesebbek, szó sincs „kicsiny, de válogatott anyagról”. Németországból száznál kevesebb tárgy van a gyűjteményben. Ezek közül a legrégebbiek két főkötő Spreewaldból 1895-ből (ltsz.: 106385-106386) és egy céhedény (ltsz.: 119422), mely az Iparművészeti Múzeum 1898-as kiállításának lebontása után került a többi nagy mennyiségű anyaggal a múzeumba, továbbá 4 délnémet főkötő (ltsz.: 139925-139927, 139934). Ezek a törzskönyvi bejegyzés szerint „raktári leltározatlan anyagaként kerültek egy rendrakás során elő a századforduló tájékán. A legtöbb, 41 darab, egy egységet képviselő német tárgy Flesch Aladár ajándékaként 1907-ben került a múzeumba, Viehtauból (ltsz.: 74719-74759). Újabb bővülésre csak a 2. világháború után került sor. 1952-ben az Iparművészeti Múzeum adott át egy hesseni széket, melynek támlás részén felirat és „1844” évszám látható (ltsz.: 52.67.5). 1957-ben egy Chiem-See környéki szekrényt vásárolt a múzeum Philipp Max Magyarországra származott gyűjtőtől (ltsz.: 57.23.1). A Mezőgazdasági Múzeum 1959-ben átadott 4 magyar tárgya mellett volt egy thal- heimi kaszatokmány is, ami az Európa-gyűjteménybe került (ltsz.: 59.98.5). Néhány műtárgy raktárrendezés során került elő 1959-ben, ezek között voltak tálak, korsók, szilkék (ltsz.: 59.108.1-59.98.4). Az 1960-as évek közepén még kapott a múzeum néhány német tárgyat, két széket (ltsz.: 65.5.17-65.5.18), két állószekrényt (ltsz.: 65.5.24-65.5.25), három mángorlót 38 Ltsz.: 126088-126090, 126092-126093, 126096-126099. 39 Ltsz.: 81.25.18, 81.25.28, 81.25.40, 81.25.44, 81.25.61.
