Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Kerezsi Ágnes: Európa-gyűjtemény

Európa-gyűitemérn 459

s mennyi járult ahhoz a történelmi fejlődés, a természeti viszonyok, a különböző új szomszédok s különösen a magyarság hatása alatt. E czélból... egy kicsiny, de válogatott typus- gyüjteményre van szükségünk és pedig a tót megértésére a csehből, a ruténra az oroszból, az oláhéra a romániai oláhéból, a bolgáréra a Bulgária bolgárból, a szerbére a Szerbia szerbjéből stb. stb.” Arra is volt Jankónak elképzelése, hogyan fog ez megvalósulni. Szerinte az anyag a „szomszédos államok nemzeti irányban működő múzeumaival megindítandó csere által fokozatosan és természetesen fog összegyűlni...” (Jankó 1997. 23). Jankó János programjában fontos helyen álltak a nemzetközi gyűjtések is, hiszen „nem zárkózhatunk el azon feladat elől sem, hogy az általános nemzetközi ethnographiából a legfontosabb typusokat bár kicsiny, de rendkívül válogatott gyűjteményekben be ne mutathassuk...” (Jankó 1997. 24). Ez az elképzelése, legalábbis ami a későbbi Európa-gyűjtemény anyagát illeti, sajnos alig vagy csak részben valósult meg, és felvetett igényei még ma is időszerűek. Az esetek nagy részében nem egy tudatosan kialakitott gyűjtési, fejlesztési koncepció, hanem a véleden, az esetleges lehetőségek voltak az irányadóak. A tárgyak nagy része vásárlás, ajándék, ritkábban csere és még ritkábban helyszíni gyűjtés révén került a múzeumba. Nézzük meg ezt a konkrét népek esetében. Az egyszerűség kedvéért azokat a helyneveket használjuk, melyek az adott tárgyegyüttes múzeumba kerülésekor érvényben voltak, és tárgyalásuk során a következő földrajzi csoportosítást követjük:

1. Az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségei, illetve a Monarchia vonzáskörében lévő területek,

2. Nyugat-Európa népei,

3. Eszak-Európa népei,

4. Dél-Európa népei,

5. Kelet-Európa népei.

Északi szomszédainkat, a szlovákokat mindössze egyetlen tárgy képviseli az Euró- pa-gyűjteményben, egy morzsolókő, mely a Lévay-féle hagyatékból került a gyűjteménybe 1987-ben (ltsz.: 87.13.198). Ennek oka, hogy a szlovák tárgyak más, a történeti Magyarország területén élt népekéhez hasonlóan profiljuknak megfelelően a magyar gyűjteményekbe kerültek. Ez a helyzet a műtárgyrevíziók után sem rendeződött véglegesen. Az Európa-gyűjtemény tárgyállománya voltaképpen évekig változott, több alkalommal is kapott a textilgyűjteménytől nem odatartozó tárgyakat. Csehországból és Morvaországból több mint 160 tárggyal rendelkezik a gyűjtemény, melyek csaknem fele ajándékként került a múzeumba. Az első 4 csehországi tárgyat még Xántus János gyűjtötte 1890-ben (ltsz.: 4176-4179), ezek kivétel nélkül főkötők. 1902-ben 13 hímes tojást ajándékozott Morvaországból a múzeumnak Wersényi Róza óvónő (ltsz.: 37082-37099), ugyancsak tőle újabb 28 hímes tojás érkezett 1920-ban Csehországból (ltsz.: 105833-105860). Az említetteken kívül az Európa-gyűjtemény az alábbi csehországi tárgyakkal rendelkezik: egy menyasszonyi főkötő (ltsz.: 48963) 1904-ből, egy viaszcsésze (ltsz.: 116808) 1913-ból, egy délkelet-csehországi tál, mely 1950-ben került a múzeumba a Wartha-gyűjteményből (ltsz.: 51.30.294), egy tál (ltsz.: 61.46.25), 5 raktárrendezéskor előkerült hímzés (ltsz.: 74.200.321-74.200.325), egy hangszer, amelyet Manga János gyűjtött (ltsz.: 61.151.6), egy Pietá-szobor (ltsz.: 63.50.1), egy szék az Iparművészeti Múzeumtól 1965-ből, 9 viseletdarab a Jelmezkölcsönzőtől (ltsz.: 66.107.2-7, 66.107.9-12), egy karlsbadi tányér (ltsz.: 81.25.16) és egy ajándékba kapott főkötő (ltsz.: 93.92.3).