Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Kerezsi Ágnes: Európa-gyűjtemény

vesebb, mint Reguly Antalé vagy Pápai Károlyé, de ezek értékükben, fontosságukban nem maradnak el a többi finnugor anyagtól. A Munkácsi által gyűjtött tárgyak jóval Munkácsi Bernát halála után kerültek a Néprajzi Múzeumba. 1962-ben letétként helyezte el a múzeumban a főleg íjakból és nyílvesszőkből álló 21 tárgyat Munkácsi Bernát unokájának felesége, Munkácsi Jenőné.

Az Európa-gyűjtemény mennyiségileg egyik legnagyobb obi-ugor tárgyegyüttesét a Néprajzi Múzeum kiemelkedő tehetségű igazgatója, Jankó János gyűjtötte a harmadik Zichy- expedíció tagjaként, 1897-1898-ban. 380 tárgyat gyűjtött a Volga vidékéről és osztják földön. Mivel Kodolányi János részletesen feldolgozta Jankó szerepét gróf Zichy Jenő harmadik expedíciójában (Kodolányi 1997c. 47-56), így ezúttal csak kutatásának a gyűjteményfejlesztés szempontjából fontos állomásait emeljük ki. 1898. március 31-én érkezett Tbiliszibe, ott találkozott az expedíció többi tagjával. Útjuk első fontos állomása Asztrahany volt. Következő állomásukról, Szaratovból egy kétnapos kirándulást tett Kazanla csuvas, valamint Oszanovka mordvin községbe. „A rendelkezésre álló rövid idő alatt is 80 tárgyat gyűjtött, vásárolt. A költségeket Zichy utólag jóváhagyta és megtérítette.” (Kodolányi 1997c. 51.) Szaratovból Kazanyon, Permen, Jekatyerinburgon át Tobolszkba mentek, még Zichyvel együtt. Itt Jankó megvált az expedíciótól és útját az osztjákok között folytatta. „Tobolszkból az Irtisen haladt Demjanszkojéig, onnan Demjankán hajózott a Lunkojevi jurtáig, ezután az irtisi oszt- jákság tanulmányozását folytatta Szamarovóig. Ott áttért az Obra, Szamarovótól Szurgutig, majd a Szalüm völgyével ismerkedett Szorovszkija jurtáig s végül a Nagy-Jugán völgyében haladt Kolszomovi jurtáig” (Kodolányi 1997c. 53). így ír osztják gyűjtéséről a Tomszkból küldött jelentésében:

...összeírtam az osztják ház leltárát, megfigyeltem a halászatot és részben

a vadászatot, feljegyeztem a szokásaikat, ahol kinyomozhattam: ősvallásuk maradékait és mindent, amit életükről megtudhattam, példákat gyűjtöttem az osztják háztartásról, kiadásai és bevételeiről, gyűjtöttem 300 néprajzi tárgyat, 30 koponyát, 2 teljes csontvázat, készítettem 150 fényképet s az egész út minden napjáról pontos naplót vezettem”.3 Ezenkívül kutatóút- ja végén, még hazaindulása előtt Tomszkban sikerült megvásárolnia a Volga-menti népek néprajzával, hitvilágával foglalkozó Kuznyecov professzor gyűjteményének egy részét, cseremisz (34 darab), csuvas (33 darab), mordvin (19 darab), valamint votják (31 darab), túlnyomórészt viseleti tárgyakat. A gyűjteményt Jankó halála után Semayer Vilibáld leltározta be 1903-ban.4 „Annak ellenére, hogy 1903-ban a leltározáskor Jankó feljegyzései rendelkezésre állhatták, a leltározás sok fogyatékossággal készült. Sajnos nem határozták meg pontosan a tárgyakat, arról nem is szólva, hogy származási helye mindegyiknek csak Közép-Ob. A gyűjteményhez csatoltak olyan tárgyakat is, amelyek semmiképpen nem tartozhattak hozzá. Egy Asztrahany vidéki horog is Ob-mentivé minősült.” (Kodolányi 1997c. 54.)

Jankó János szibériai útja előtt már jól megismerte Európa múzeumait, módszeresen áttanulmányozta először a finn, majd a baltikumi és az oroszországi néprajzi múzeumok anyagát, és átfogó terve volt a hazai néprajzi múzeum megszervezésére, illetve egy európai szintű múzeum létrehozásához szükséges tárgygyűjtésre.5 A finnországi tanulmányút- járól készített jegyzeteit, feljegyzéseit Kodolányi János rendezte sajtó alá. (Kodolányi

3 Jankó János: Utolsó (V.) jelentésem a Miniszterhez Tomszkból (Kodolányi 1968. 14).

4 A Jankó-féle gyűjtés, vásárlás, valamint a Zichy Jenőtől később ajándékba kapott anyag egy törzskönyvi számon (599) található. A Jankó János által gyűjtött tárgyak leltári számai: 39799-40500 és 40532-40820.

5 NMI 61/1896. Javaslat a Néprajzi Osztály tízévi elhelyezésére.

450 Kerezfi Agnes