Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Selmeczi Kovács Attila: Átány-gyűjtemény
434 SelmeczJ Kovács Attila Amint a tömör kutatási összegzésből kitűnik, a tárgygyűjtés csak egyik célja volt az egyedülállóan nagyszabású kutatómunkának, mely páratlan méretű adatfeltárást eredményezett, másik a községmonográfia elkészítése volt. A hosszas előtanulmányok után Átány kiválasztásában fontos szempontot jelentett, hogy a magyar parasztság legnagyobb tömbjét jelentő alföldi népességet képviselje, méreteiben azonban mégis akkora legyen, amit egy, illetve két kutató „be tud járni, fel tud dolgozni”. Továbbá hangsúlyosan került számításba, hogy a községben jelentős élő maradványai őrződtek meg az ólaskertrendszernek, 1951-ben, a néprajzi gyűjtés kezdetén még 87 külső istálló volt használatban (FéL-Hofer 1973a; Hofer 1991b). Az 1951-ben és 1952-ben Fél Edit által végzett próbagyűjtés 26 tárgyat eredményezett (viseleti darabokat és háztartási tárgyakat, ltsz.: 51.03.1-51.03.4, 52.11.1-52.11.22). Valójában 1954-től, Hofer Tamás bekapcsolódását követően indult meg az adat- és tárgygyűjtés: 1954-ben összesen 425 tárggyal gyarapodott a múzeum, jobbára viseleti darabokkal, gazdasági eszközökkel, a háztartási felszerelés tárgyaival.1 1955-ben 115 tétel került beleltáro- zásra2 az előzőhöz hasonló vegyes összetételben, de már több bútor is része lett a gyűjtött tárgykollekciónak. 1956-ban 270 tételt tett ki az éves tárgygyűjtés, többségében az ólaskertek tárgykészletéből (gazdasági eszközök, állatgondozás tárgyai, viseleti darabok).3 1957-ben egyetlen tétel, egy ködmön (ltsz.: 57.18.1) került a múzeumba, majd ezt 1959-ben nagyobb gyűjteményi anyag megszerzése követte (328 tárgy, nagyobb részben gazdasági eszközök, kisebb részben viseleti és háztartási darabok, ltsz.: 59.26.1-59.26.133, 59.70.1-59.70.195). 1960- ban 236 tárgy került a múzeumba, elsősorban gazdasági munkaeszközök és istállófelszerelés.4 Ezek közül kiemelkedik egy cifra parádés lószerszám, egy teljes gémeskút, helyi készítésű ekekapa és szecskavágó. Ekkor egészítették ki a korábban megvásárolt kocsi és szekér felszerelését (kocsiülések, oldaldeszkák, deszkasaroglya, oldalsövény stb. megvásárlásával). A gazdálkodás tárgyain kívül „sikerült megszerezni egy sorozatot a különböző szerkezetű, díszítésű guzsalyokból, rokkákból, megvásároltunk számos cserépedényt, egyszerű játékszereket, egy női ünneplő öltözetet a századforduló idejéből” (Fél 1961. 65). 1961-ben csak 29 tárgy (ltsz.: 61.9.1-61.9.5, 61.114.1-61.114.24) gyarapította a múzeumi gyűjteményt (lószerszám, bútor, háztartási eszköz); az 1962-es év viszont már jóval jelentősebb, 467 tételből álló gyűjtési anyagot (ltsz.: 62.8.1-62.8.247, 62.29.1-62.29.220) eredményezett. Az 1962. évi beszámoló szerint az átányi tárgygyűjtés kezdettől két szakaszra tagolódott: az első szakasz az ólaskerti berendezésekre és a gazdasági eszközökre szorítkozott, a második a házbelsőre és a háztartási felszerelésekre. Az első szakasz gyűjtése elvileg lezárult az 1960-as évvel (ennek részletes elemzését adja Fél-Hofer 1964), gyakorlatilag azonban nem fejeződött be, mert egyrészt szórványosan felbukkantak még idetartozó eszközök, másrészt olyan gyűjtési szempontok is felmerültek, amelyek egyes tárgyféleségekből több példány megszerzését tették szükségessé. Ugyanis nagyon fontos hatása volt az 1960-as tsz-szer- vezésnek. Az átányiak hamarosan belátták, hogy nincs visszaút a magángazdálkodáshoz, ezért sorra adták el a használható eszközeiket, új szekereiket, lószerszámaikat. A kutatást végző etnográfusok ekkor jöttek rá, hogy a korábbi gyűjtések csak a használatból kiszorult tárgyakra szorítkoztak, most viszont lehetőség nyílt teljes gazdasági felszerelések, eszközsorozatok 1 Ltsz.: 54.4.3, 54.19.1-54.19.193, 54.43.1-54.43.7, 54.80.1-54.80.104, 54.87.1-54.87.94. 2 Ltsz.: 55.27.1-55.27.8, 55.56.1-55.56.3, 55.70.1-55.70.104. 3 Ltsz.: 56.6.1-56.6.4, 56.32.1-56.32.263, 56.36.1, 56.47.13-56.47.14. 4 Ltsz.: 60.27.6, 60.33.1-60.33.118, 60.83.1-60.83.88, 60.100.1-60.100.2, 60.120.1-60.120.27.
