Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
BEVEZETŐ - Fejős Zoltán: Útmutató néprajzi gyűjtemények értelmezésére
Útmutató... __43 való, hogy a néprajzi múzeumok azon gyakori kiállítási technikái, melyekkel a néprajzi tárgyat művészi produktumként mutatják be, annak művészi-esztétikai jellegét, műkincs értékét hangsúlyozzák. Ez még az egyébként másra hivatott életkép, enteriőr berendezésekor is gyakran érvényesül. Másként fogalmazva, a népi-paraszti tárgyak - miként a primitív kultúra - múzeumba kerülése esztétizálási folyamaton ment keresztül, ami megfosztotta a tárgyakat bonyolult kontextuális hátterüktől (vö. Stocking 1985. 4-5). Ez ugyanakkor az ember tárgyi környezetének osztályozási kérdését is érinti. A néprajzi tárgy vagy a művészi alkotás, az esztétikai minőség definiálása változó, s ez a múzeumi tárgy értelmezését is befolyásolja, akár a tárgygyűjtéskor érvényesült kiválasztási elv ellenében is. Noha mintha itt csupán múzeumi belső eljárásokról lenne szó, ennek értelmét, magyarázati hátterét a művészi érték, az esztétikai megítélés normája alapján álló széles társadalmi kontextus szabja meg. Tanulságos, önálló feldolgozást érdemel a néprajzi tárgyak és a műgyűjtés, a műkereskedelem kapcsolatának története épp az itt említett dekontextualizálás és esztetizálás érvényre jutása miatt. A műkereskedelem nagyon is kézenfekvő hatással volt s van az etnográfia tárgykoncepciójára, legyen szó akár a nem európai tárgyakról - az „etnografikákról”, „exotikákról” -, akár a saját népi kultúra produktumairól. A kutató előtt vagy a nyomában járó felvásárlók, kereskedők, magángyűjtők konkurenciája messzemenően érintette/érinti a múzeumi gyűjteményi anyag összetételét és a szerzeményezés mindennapi feladatainak alakulását. Magyarországon a korai és a 2. világháború előtti korszakban már észlelhető a néprajzi, népművészed tárgyak iránti műgyűjtői, műkereskedői érdeklődés (Herman 1887a; Szilárd 1928; vö. Fejős 1991; Szojka 1998), ami érintette a múzeumi beszerzések módját, és komoly szerepet játszott abban, hogy az esztétikum, a szépség, a ritkaság értékrendje erőteljesen befolyásolta az etnográfia tárgyfelfogását - akár Herman Ottó, Bátky Zsigmond vagy Györffy István intelmei ellenére is. A néprajzi tárgyakkal foglalkozó felvásárlók, műkereskedők a 2. világháború után az 1960-as évek végén tűntek föl nagyobb számban. Hatásukra kezdett megritkulni a megszerezhető tárgyak száma, megnőtt a meglévők értéke, ami megnehezítette a múzeumi szakemberek gyűjtőmunkáját. A tárgyanyag szükséges védelme a múzeumi tárgybeszámolókban is megfogalmazódott. A múzeum néhány munkatársa ugyanakkor olyan kapcsolatot is kiépített egy-két műkereskedővel, hogy azok olykor a gyarapítást segítették (Takács 1970c. 99-100; 1973b. 109; Kresz 1970a. 118-122), miközben komoly szaktudásra tettek szert muzeológusok, legfőképpen Kresz Mária tanácsainak köszönhetően. Az ilyen gyakorlati következmények mellett általánosabb értelemben is megállapítható, hogy a tárgyakkal kapcsolatos értékképzésben letagadhatadanul érvényesül a műtárgypiac léte, közvetett hatása. A néprajzi szóhasználatban manapság terjedőben lévő „kvalitástárgy” kifejezés nem a tudományos értelmezés kategóriája, hanem a kereskedelmi forgalmon alapuló vagy azt kísérő értéktulajdonításé. Ma az aukciók megszaporodása miatt a muzeológusok műkereskedőktől leginkább ennek keretében vásárolnak, aminek persze gátat szab az árveréseken szereplő tárgyak magas ára. Az ilyen beszerzéseknek többféle hatása van. Szerencsés esetben, vagy más megfogalmazásban, az ilyen - s a magángyűjtőktől eszközölt - beszerzések kiegészíthetik a történeti anyagot, segítségükkel pótolható egy-egy tárgytípus vagy meghatározott műhely, termékközpont alkotásainak valamely hiányzó darabja. Ugyanakkor megerősödik a néprajzi tárgyállomány azon belső tagolása, ami a kiválasztás, a megszerzés jellegéből adódik. A műkereskedői beszerzés növeli az eleve már műtárgyként értékelt, akként „viselkedő” objektumok arányát, miközben a mai néprajzi, antropológiai kutatás érvényes követelménye a kutatói terepmunkát s az annak eredményeként kiválasztott, gyűjteménybe illesztett tárgya-
