Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szacsvay Éva: Egyházi gyűjtemény
Egyházi gyűjtemény 413 nen következő generációk révén, házbontások, haláleset stb. miatt jutottak a tárgyak végül múzeumi gyűjteménybe vagy a műgyűjtőkhöz. A gyarapítás szempontjai is az otthoni ájta- tosság felé fordulnak, ahol a népi vallásosság templomtól elváló, individuális vagy kisközösségi gyakorlata kibontakozik. A gyűjtemény felekezet szerinti megoszlása Az egyházi gyűjteményben római katolikus, evangélikus, református, görögkeleti és görög katolikus, valamint zsidó vallási tárgyak találhatók. A tárgyak túlnyomó többsége római katolikus (12 415 darab), ezt követi a görög katolikus, illetve ortodox (466 darab), majd a református (152 darab), a zsidó (56 darab) és végül az evangélikus (16 darab) tárgyak sora.5 Amennyiben külön kezeljük a 11 ezer darabos (római katolikus) ájtatossági képek csoportját, a gyűjteményen belüli arányokat tekintve a tárgyak kétharmad része római katolikus, egy- harmad része pedig a többi felsorolt felekezet között oszlik meg. Az arányok a templomok belső berendezéseit tekintve eltérőek: református és ortodox, illetve görög katolikus templombelsők mellett csak kevés római katolikus templomi eredetű tárgy található a gyűjteményben. A zsidó vallási tárgyak összetétele is gazdag. A zsinagóga közös helyiségének tárgyait leszámítva valamennyi otthoni ünnepi szertartás tárgyaiból találunk a gyűjteményben, de még zsinagógában használatos, személyhez kötődő tárgyakat (imasál [tallit], imaszij [tefflin], tóraidézetet tartalmazó doboz [battim]) is őriz a múzeum. Nemzetiségi megoszlás A tárgyak jelentős hányada (kb. 40-50 százaléka) nemzetiségi eredetű, és e tekintetben a Kárpát-medence nemzetiségeinek vallásos életére vonatkozó talán legarchaikusabb anyagot a múzeum őrzi. Néhány felvidéki, korai alapítású múzeumot leszámítva (Bártfa, Selmecbánya, Besztercebánya, Kassa) a katolikus szlovákok, németek, rutének, románok, szerbek vallásosságának korai tárgyai a gyűjteményben találhatók. Különösen jelentős a gyűjtemény korai anyaga a technika szempontjából. A múlt század végén még elérhetőek voltak a 18. századra jellemző manufakturális tárgyak, éppen ennek „divatváltása” esett egybe a múzeumok gyűjtőtevékenységének kivirágzásával. Ekkor váltak meg ugyanis az úgynevezett kolostormunkáktól (melyeket korábban a kolostorokban pergamenre festett temperaképecskékkel alakítottak ki, később viaszdomborítások, fa- és rézmetszetek kerültek a kép középpontjába, ereklyékkel megrakva, textíliával, gyöngyökkel, bársonnyal, ezüst- és aranyszálakkal gazdagon díszítve), és cserélték színes üvegképekre, később olajnyomatokra, metszetekre és más gyári sokszorosítású képekre. Kolostormunkákat elsősorban a felvidéki és nyugat-dunántúli tehetős vagy korán polgárosodott házakban lelhették fel. A képdivatot megelőző szobrok divatjának utolsó hullámában szintén nagy meny- nyiségű tárgy került elsősorban felvidéki műhelyekből a gyűjteménybe, amelyeket lassan a sokszorosított képek váltottak fel, illetve amelyeket a Mária-házakba építettek asztalosok segítségével, maguk készítette textília- és művirág-dekorációval; ezek jól illettek a századvég parasztházaiban kialakított tisztaszobák szent sarkába. A szobrokat eleinte házoromfülkékből és 5 A (római katolikus, református és ortodox) templomi töredékek pontos adatok híján ebben a kimuta- tásban nem szerepelnek.
