Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény

Szokás- és játékgiűitemény 393

niában, legalábbis ebből a szempontból. Márpedig ha a múzeum nemjcsak] a nagyobb tárgy- csoportok szerint szerveződő kiállításokat kíván rendezni, hanem a gyűjtemények anyagára támaszkodva különböző jelenségeket bemutatni, nehéz helyzetben lesz.) A néprajzkutatásban nem kell bizonygatni a jelenkutatás tényét, múzeum esetén azonban speciális kérdéseket vet föl, elsősorban a muzeális tárgy fogalmát illetően.

Ennek a problémának egy hétköznapibb megnyilvánulása, hogy az egyébként „régi”, „népi”, „egzotikus” tárgyakat kereső közönség, aki érdekes, különleges tárgyakért jön a múzeumba, hogyan fogadja a saját életében is használt tárgyakat. A múzeumban voltak már ilyen kísérletek, ezek azonban az „ismerős” tárgyakat egy merőben más kontextusban mutatták be. Úgy vélem, hogy amennyiben a kiállítások ezt meg tudják valósítani, nem kell tartani az értetlenségtől. Másrészt a néprajztudomány már régen nem kizárólag azzal foglalkozik, mint amit róla általában gondolnak (és amit az állandó kiállítás a mai napig erősít). A múzeum is lehetne egy olyan (kiállító)hely, ahol ezt a szemléletet formálják.

Végül röviden itt térek ki az önállóság kérdésére. Eddig többször utaltam rá, hogy főként a szokástárgyak tekintetében nagyon sok átfedés van más gyűjteményekkel. Az ünnepekhez, illetve az intézményes élethez kapcsolódó tárgyak közül csak azok kerültek ide, melyeknek egyébként nincs hétköznapi megfelelője, csak a kitüntetett alkalomnak köszönhetik létüket. A következedenségek miatt egyébként a gyűjteményben is vannak olyan tárgyak, melyek bár odatartoznak, máshol kellene lenniük (például cserép gyermekjátékok). Lenne tehát (néhány) olyan szervezőerő, amely az eddigi gyűjteményi felosztást módosítani tudná. Az egészen más lehetséges szempontok miatt a helyzet azonban nem biztos, hogy javulna. így nem tartom szükségesnek, hogy rövid távon a gyűjtemény keretei megváltozzanak. Hosszú távon viszont elképzelhetőnek tartom, hogy a tárgyakra vonatkozó adatok pontos nyilvántartása következtében jelentőségét veszti a gyűjtemények határainak ez a fajta fenntartása. Másfelől új kutatási témák, irányvonalak egészen más muzeológusi munkát jelentenek majd, és a muzeológusok sem a gyűjtemények alapján szakosodnak. Ez persze a gyűjteményekre is igaz, nem az eddigi tárgycsoportok alapján folyik a gyűjtés és feldolgozás, hanem a múzeum(i kutatók) által fontosnak tartott jelenségek vizsgálata alapján. (Ilyen típusú kutatások már elkezdődtek.)