Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény
Szokás377 (ltsz.: 61.11.1.1-61.11.8.2) gyűjtött. Földes László egy állattartó gazdaság közös evésnél használt tárgyaival gazdagította a gyűjteményt (ltsz.: 62.5.1-62.5.44; vö. FÖLDES 1962). (Az 1960-as, 1961-es és 1968-as gyarapodás mögött raktárrendezés áll.) A szokástárgyak gyűjtésében is előtérbe került vásárlások közül darabszámánál fogva kiemelkedik egy közel 250 darabos, napjainkban készült karácsonyi díszgyertya- és karácsonyfadísz-együttes (ltsz.: 88.71.15.1-88.71.15.20, 88.71.16.1-88.71.16.7), két, lakodalmi ajándékba adott babaszoba az összes tartozékával (ltsz.: 84.8.1-84.8.31), egy emléktárgyegyüttes (ltsz.: 89.21.1-89.21.34) és végül egy több mint száz darabos szalmafonat-kollekció (ltsz.: 94.14.1-94.14.106), amely egy hagyományőrző szalmafonó tábor ajándéka. A gyűjtésben a hangsúly a dramatikus népszokások tárgyaira helyeződött. Ennek köszönhető a Kriza Ildikó által gyűjtött nagybaracskai karácsonyi asztal (ltsz.: 64.17.1-64.17.80) és a Szacsvay Éva és Györgyi Erzsébet által gyűjtött kölesei betlehemes tárgyegyüttes (ltsz.: 68.58.1- 68.58.16, 70.193.1-70.193.6). Szacsvay Éva bábtáncoltató betlehemezés tárgyában végzett kutatásának köszönhetően került be a tinnyei bábtáncoltató betlehem (ltsz.: 82.48.1- 82.48.8, 83.13.1-83.13.12) is (vö. Szacsvay 1987). Györgyi Erzsébet további tárgyakkal egészítette ki a gyűjtemény busó anyagát (ltsz.: 66.104.1-66.104.12). Szintén az ő nevéhez fűződik a Kakasdra telepített bukovinai székelyek (ltsz.: 65.75.1-65.75.67, 75.14.175.14.13) és a mezőkövesdi matyó lányok betlehemezése tárgyi anyagának (ltsz.: 65.49.1.1- 65.49.2, 65.50.1-65.50.5) megvásárlása, melyre elsősorban az említett lipcsei kiállítás miatt volt égető szükség (Györgyi 1966. 371-372). A gyarapodásban a kiugró évet az 1975-ös jelentette, amikor Szacsvay Éva Panyo- láról (ltsz.: 75.31.1-75.31.6), Moháról (ltsz.: 75.36.1-75.36.6) és Hajdú megyei falvakból43 farsangi, Varga Zsuzsa pedig Arakról Luca-napi (ltsz.: 75.19.1-75.19.16) és Mohácsról busó tárgyakat (ltsz.: 75.34.1-75.34.30.2) gyűjtött. Ennek hátterében a belgiumi Binche-ben lévő karneváli/alakoskodáshoz szükséges öltözeteket és álarcokat gyűjtő múzeum vásárlási szándéka állt. Ennek eleget téve a múzeum számára is gyűjtöttek tárgyakat. (A magyarországi ala- koskodó szokásokról Györgyi Erzsébet tartott az 1975-ös konferencián előadást, többször hivatkozva ezekre a tárgyakra. [Györgyi 1975].) Az 1970-es évek elejéig tartó felívelő korszakban tehát a szokástárgyak gyűjtése mutatkozik egyenletesnek, a másik két tárgycsoport gyarapodása évenként ingadozott, így a végeredmény szintén kiegyensúlyozottságot mutat. Utána ez is megszűnt, és már csak egy-egy nagyobb tárgyegyüttes bekerülése jelentett ugrásokat a gyarapodásban. A terepen gyűjtött tárgyak aránya minimálisra csökkent, és egy mai napig tartó bizonytalanság és megtorpanás jellemzi a gyűjteményt. Mindenekelőtt fontos kiemelni, hogy sem a Összegzés gyűjtemény kialakulásának, sem pedig további, már önálló életének különböző szakaszaiban valójában nem volt kétséges az odatartozó tárgyak gyűjtésének kérdése. A kb. száz évvel későbbi állapot, a több mint 10 ezer tárgy száma is arra utal, hogy jelentős tárgyállományról van szó. Ugyanakkor, mint láthattuk, nagyon kevés azoknak az éveknek a száma, amelyekben a tárgyak tudatos gyarapítás révén kerültek a gyűjteménybe, és azt tudományos feldolgozás is követte. A tárgyak gyűjteménybe kerülésének módjait a 2. számú táblázat összegzi. 43 Hajdúdorog, ltsz.: 75.12.1-75.12.2, 75.18.1-75.18.2; Hajdúböszörmény, ltsz.: 75.26.1-75.26.2.
