Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Mesterséggyűjtemény
Mesterséggyűjtemény 347 azonosíthatóan - illusztrációs anyagként tükrös guzsaly (Gömörjánosi), mángorlófa (Somogy megye), sokác díszmosósulyok (Mohács) és sokác vízhordó rúd (Mohács; ez utóbbi értelemszerűen a közlekedésgyűjteményből) szerepel. Megemlítem, hogy az e tanulmányban feketefehér (rossz minőségű) fényképen közölt somogyi mángorlófát mintegy tíz évvel korábban más szerző, más szempontokat érvényesítő tanulmányban pontosabb helymegjelöléssel (Tab, Somogy megye), de ugyancsak leltári szám nélkül, kiváló minőségű színes fényképfelvételen közli (lásd Mészáros 1913. 45-48; vö. Bátky 1905b. színes képmelléklet 8. kép). Tekintettel arra, hogy a Néprajzi Múzeum nyilvántartásában nincs következetesen és naprakészen regisztrálva a publikálások, közlések ténye és minősége, jelenleg szinte lehetetlen reálisan felmérni a gyűjtemény, illetve az egyes tárgyak ismertségét. Erre csak néhány kitüntetett figyelmet élvező téma-, illetve tárgykör esetében van módunk. Ezek közül az egyik a fonás-szövés tárgyainak kollekciója, mely a mesterséggyűjtemény egyik legnagyobb egysége. E tárgykörben sok kisebb-nagyobb közlemény jelent meg, azonban ezek is meglehetősen szélsőségesen viszonyulnak a múzeumban őrzött anyaghoz. Az egyik első közlemény a Bátky szalagszövő táblácskákról szóló írása, mely egyaránt tárgyalja a magyar és a nemzetközi, etnológiai gyűjtemények tárgyait (BÁTKY 1901c). Tanulságos idézni: „Osztályunk magyarországi gyűjteményében négy darab szövőtábla van, melyeket az 5-8. ábrákon mutatunk be. Az 5. á. Magyar-Valkóról való (Kolozs m.), a 6. á. Rimaszombatról, a 7. és a 8. ábra Dluháról (Árva m.). A két első példány magyar kézből való - a rimaszombatit »szágyfá«-nak hívják, melylyel kantárra való zsinórt szőnek - a két utóbbi tótból. A kisebbik tót szerszám »bordacsináló«-nak a nagyobbik »fonaltekerő«-nek van beírva, nyilván tévesen. Egyéb adat sajnos nincsen róluk. Leltári számuk sorban; 29,043, 5304, 10,270, 10,279.” (BÁTKY 1901c. 155.) A már említett Farkas Sándor-féle gyűjteményt ismertetve ugyancsak Bátky egy évszámmal jelzett (1898) példány kapcsán - Farkas Sándor jegyzeteit is közölve - újabb nemzetközi párhuzamokkal szolgál: „Szátyfa. Ősi szerszám, mely az egész magyar alföldön elterjedt. Itt-ott czigányok használják s rajta különféle szélességű szalagot, gatyakötőt, ruhaszárító kötelet, itt-ott öveket, lószerszámokat szőnek.” (BÁTKY 1903b. 44-45, 4. ábra 6.) Később Útmutatójában ismét egy újabb darabot tett közzé madzagszövő megnevezéssel és „Gömör vm.” jelzettel, leltári szám nélkül (Bátky 1906a. 217, 71. tábla 1. ábra). Ugyanő írta A magyarság néprajza érintett fejezetét, melyben újra közölte az 1898-as datálású madzagszövő tábla rajzát „Alföld” megjelöléssel, leltári szám nélkül. Megjegyzem, hogy a két másik s ugyancsak már korábban is közzétett tárgynál itt eltérő adatokat adott meg. így az 1085. rajzon a madzagszövő tábla neve: „szátyfa” alakváltozattal szerepel, a 1087. rajz madzagszövőjének pedig Gömör megye a származási helye Árva megye helyett (Bátky 1933b. 362-363). Az 1898-as jelzettel ellátott, vésett díszítésű példány fényképe került a Magyar néprajzi lexikonba, itt azonban már pontos helymegjelöléssel (Szentes, Csongrád megye), és „szövőtábla” megnevezéssel (Ortutay 1982. 117). A már többször is hivatkozott Útmutató vonatkozó Fonás-szövés szerszámai című fejezetében a táblák illusztrációi (76 tárgy rajza) természetesen mind a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből kerültek ki (Bátky 1906a. 200-221), igaz, leltári szám közlése nélkül. A kapcsolódó lábjegyzetekben a szerző utalt a korábbi közlésekre is. Ugyancsak a Néprajzi Múzeum tárgyi anyaga szolgált illusztrációs anyagul A magyarság néprajza kötetei számára. A leltári számokat e kiadvány sem közli, s a tárgyrajzok és fényképek csak részben kerültek beazonosításra, legalábbis a leírókartonok többségénél nincs jelölve a publikálás ténye.
