Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Mesterséggyűjtemény
Mesterséggvűitemém 335 Az 1947-ben önállóvá vált Néprajzi Múzeum A mesterséggyűjtemény gyűjteményi struktúráját közlő publikációkban és gyarapodása a rnesterséggyűjtemény általában a Magyar Osztály keretében a 6., illetve a 9. Egységként a „Mesterségek” (Balassa 1954b. 301; Selmeczi Kovács 1989. 19) megjelöléssel szerepelt. Ugyanakkor már az első, éves (1960. évi) gyarapodást ismertető közlemény „Népi mesterségek (kisipar) gyűjtemény” megnevezést használt (Néprj\jzi Értesítő 1961. 81), és ez maradt a továbbiakban is. A Néprajzi Múzeum mesterséggyűjteményének utolsó teljes revízióját 1980-ban végezték el, ekkor a gyűjteményben 10 956 darab revideált tárgy volt, melyből 5642 darab úgynevezett régi számon szerepel, 5314 darab pedig új számon, azaz ez utóbbiak 1950 óta kerültek beleltározásra. Ez az arány azonban nem teljesen fedi a gyűjteménygyarapodás valóságos alakulását, ugyanis 1966 óta rendszeresen beleltároztak olyan tárgyakat (1966 és 1980 között 1440 darabot), amelyek elvesztették korábbi leltári számukat, esetleg nem is voltak korábban beleltározva, vagy egy leltári számon több tárgy is szerepelt.2 Ezek között valószínűleg nagyobb számban szerepeltek 1950 előtt gyűjtött tárgyak, melyek így az 1950 utáni gyarapodásban jelentek meg. Ugyanebből a jelentésből megtudjuk, hogy a 10 956 revideált tárgyhoz pótolták a hiányzó témaköri utalókat, mely tehát teljesnek tekinthető, és részben a 8 pontos leírókartonokat. Ez utóbbi munka eredményeként a gyűjteményben 10 163 tárgy rendelkezik leltárcédulával. A revíziós jelentés melléklete kisszámú, 63 hiányzó tétellel számol, melyeknek mintegy a fele régi, fele pedig az 1950 utáni gyűjtésekből származtatható. Az 1980-ban lefolytatott revízió óta a gyűjtemény a Nyilvántartási Osztály éves összesítései, valamint a mesterséggyűjteményben található feljegyzések alapján mintegy 2000 tárggyal gyarapodott. A Nyilvántartási Osztály 1998. december 31-es zárású statisztikai kimutatásában a mesterséggyűjtemény tárgyainak száma 12 841 darab. Gyűjteménygyarapítás az önálló mesterséggyűjtemény előtt Ezen a ponton térünk vissza a szerzeményezés korai szakaszaira, amikor még nem tagolódtak tematikus gyűjteményi egységekbe az egyes tárgyak, s a nyilvántartás is az úgynevezett régi típusú leltári számokkal és leírókartonokkal történt. Ezen információk szerint a későbbi mesterséggyűjteménybe sorolt legkorábbi tárgy egy Hunyad megyéből való sulyok (ltsz.: 2434) 1885- ben Szedlárikné ajándékaként került a múzeum tulajdonába. Ez akár származhatna az 1885. évi budapesti országos kiállítás anyagából is, ez azonban teljes bizonyossággal a dokumentumok hiányosságai miatt nem állítható, csak valószínűsíthető (vö. Herich 1886; Gráfik 1999). Ezt követően Xántus János gyűjtései jelentek meg: egy rokka (ltsz.: 2571, Dráva- vidék) 1888-ból, egy guzsalyrúd - a leltárkönyvben „guzsaly és orsó kenderrel” bejegyzéssel L (ltsz.: 5076, Borszék) 1892-ből, valamint egy övguzsaly (ltsz.: 5484, Csáktornya) 1893-ból. E korai Xántus-féle gyűjtések közé ékelődött be egy sulyok (ltsz.: 5203, Ercsény) - a leltárkönyvben „mosólapát cifrázva” bejegyzéssel -1893-ból, melyet Brinza Máriától vásárolt a múzeum. Neve többször feltűnik a korabeli törzskönyvekben, és mint „az osztály rendes gyűjtője” számos tárggyal gyarapította a tárgyállományt. Később a gyűjteményt például egy székes guzsallyal (ltsz.: 9266, Mezőkövesd) 1896-ban. 2 Jelentés... 8218/80.
