Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Rékai Miklós: Táplálkozásgyűjtemény
312 Rékai Miklós A jövőt meghatározó szempont lehet az egész A további fejlesztés néhány gyűjtemény - már Bátky által is javasolt - átlehetséges szempontja alakítása művelődéstörténeti gyűjteménnyé. Gyarapítás két irányban javasolható: egyrészt a korábbi koncepciók hiányosságainak pótlásával - ebben érvényesülhetne művelődéstörténeti szempont másrészt a jelenkutatás tárgykörébe tartozó kisközösségek kutatása révén. A kutatás két lehetséges irányával kapcsolatban adódó megfontolások a következők: Talán a hagyományos népi műveltség egyetlen területén sem olyan szembeödő a más társadalmi csoportokkal való kapcsolat, mint a táplálkozás terén. Ezért a múzeum más gyűjteményeiben meglévő tárgyi anyag, részben pedig különböző társadalmi rétegek táplálkozásának történetére vonatkozó adatok gyűjtése alapján megrajzolható lenne a hazai népi táplálkozás szélesebb társadalmi összefüggésrendszere. (A konkrét feladat olyan tárgylista összeállítása, amely tartalmazza más társadalmi csoportok táplálkozásának hajdani tárgyait is. Ezen lista alapján szükséges más közgyűjtemények témába vágó tárgyainak és a hozzájuk tartozó adatoknak a rögzítése, valamint a terepen történő gyűjtések során e lista szempontjainak figyelembevétele.) A csoportkultúra fogalmának a táplálkozás területén való értelmezésével ma is meghatározhatók olyan társadalmi terek, amelyeken belül a legkülönbözőbb hazai migrációs, vallási és etnikai csoportok táplálkozása és/vagy fogyasztási (szub)kultúrája és ennek tárgyi anyaga lenne vizsgálandó (például amerikai haszidok a Belvárosban, katolikus kínaiak a Józsefvárosban, vásározó erdélyi magyar ajkú romák stb). A gyűjtés és értelmezés keretét tulajdonképpen a bemutatott osztályozás funkcionális egységei adják. Ez azt jelenti, hogy az említett rendszerben minden egyes tárgycsoport valamely, a táplálkozás szempontjából fontos funkciót is jelent. így ha ezt az osztályozást elszakítjuk a paraszti kultúra konkrét egységeitől, akkor olyan fogalmi rendszert kapunk, amelyben bármely közösség vagy korszak táplálkozási tárgyai elhelyezhetők. (Minden kultúrában készítenek, fogyasztanak és tárolnak élelmiszert és ételeket.) Egyértelmű, hogy e logikai rendszer finomabb szintjein ez az osztályozás átértelmezésre szorul a különböző kultúrák jellemzőinek megfelelően. Máig elmaradt a táplálkozásgyűjtemény anyagának művelődéstörténeti datálása, amin azt értem, hogy a Kárpát-medence táplálkozástörténeti folyamataival összefüggésben egy-egy korszak és/vagy régió jellemző tárgyi kultúrájának komplex - ma már csak fiktív - összeállítása. Vagy ami ennél sokkal egyszerűbb, legalább a táplálkozástörténeti folyamatok tárgyi illusztrálása, a már meglévő tárgyak segítségével. Ha követjük a néprajz korábban kialakult szakmai logikáját, eldöntésre váró kérdést jelent az utóbbi évtizedekben viharos gyorsasággal átalakult konyhaeszközök sorsa, avagy hogy gyűjtsünk-e mikrohullámú sütőt. (Egyrészt a modernizáció során felbomlottak az önellátó paraszti csoportok, másrészt nem térhetünk ki a mai kihívások elől sem.) Ugyanakkor a táplálkozásnak a kultúra más területeivel való szoros összefüggését mi sem mutatja jobban, mint hogy a viharos változások mélyén egész sor archaikus étel és sütés-főzési mód maradt fenn, sokszor egy-egy csoport identitásának jelzésére. Tehát ha követjük a legrégiesebb állapot rekonstruálására törekvő néprajzi gondolatmeneteket, abban az esetben is számos megoldandó feladat vár ránk.