Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Rékai Miklós: Táplálkozásgyűjtemény

302 Rékai Miklós

ropológus, Bartucz Lajos kiemelkedően magas (6017 darabos) gyarapodásról számolt be, ennek még csak töredéknek sem mondható része (5 darab) volt konyhaeszköz. Bartucz arról is beszámolt, hogy fedezet híján nem folyt módszeres gyűjtőmunka. Ezzel kapcsolatban ő is felhívást tett közzé, konkrét tematikát vagy programot azonban nem mellékelt (Bartucz 1937).

Bartucz következő beszámolója arról tanúskodik, hogy a tárgyak tárolása bizonyos tematikus rendben történt (Bartucz 1940c. 223). Gönyey Sándor 1938-ban megkezdte a gyűjtemény revízióját a mesterségek tárgyaival együtt. Ugyanebben az évben zajlott az első szokolyai gyűjtőút, több különböző néprajzi témában. Ennek eredményeként a következő évben 40 háztartási eszközt leltároztak be. Bár a revízió munkájába gyakornokként Borzsák Endre is bekapcsolódott, annak 1943-ig sem értek a végére. 1939-től valószínűleg érdemi revízió nem folyt, hiszen a múzeum hivatalos levelezéséből kiderül, hogy Budapest főpolgármestere elrendelte a padlástér kiürítését: nyilván ez a munka volt sürgetőbb, csak a Néprajzi Értesítő beszámolója vette át a korábbi évek revízióról szóló beszámolóit. Borzsák Endre, Györffy István tanítványa Pest megyei gyűjtésein alapuló dolgozata (Borzsák 1941) szerint korántsem csak a gyűjteménnyel foglalkozott, hanem lényegében Bátky koncepciójának folytatójaként önálló kutatásokat is végzett. Ennek révén főként szabadkéményes tűzhelyek fém konyhaeszközei5 kerültek a múzeumba.

Az 1940-es évek első fele a háborús készülődések ellenére a kutatómunka fellendülését hozta - Gunda palócföldi és Garam menti útja 1939-ben, a Szernye-mocsár környéki közös terepmunka és Fél Edit martosi gyűjtése 1940-ben, a Magyarságtudományi Intézet vagy az Államtudományi Intézet Táj és Népkutató Osztályának kutatásai stb. -, ezek azonban csak néhány tárgy erejéig szaporították a gyűjtemény anyagát. Számában jelentős gyarapodást hozott a besztercenaszódi Állami Román Gimnázium ajándéka 1942-ből, amely Gunda Béla közvetítésével több mint száz fa evőkanállal, valamint egyéb konyhafelszerelési tárgyakkal6 (palacsintasütő, mozsár, nyeles faedény, fapohár, fatál, kések, sótartó, gyufatartó, evőeszközök) növelte a gyűjteményt.

A 2. világháború következtében a Néprajzi Múzeum tárgyainak kb. 10 százaléka semmisült meg (Balassa 1954b. 300). Ez a veszteség elsősorban a még álló kiállítási tárlókban elhelyezett kollekciót érintette7- ugyanis ennek lebontására a szakirodalmi vélekedésekkel szemben az ostrom idejére nem került sor -, az addigra már biztonságba helyezett konyhafelszereléseket nem.

Közvetlenül a háború után, 1946 és 1949 között 52 darab tárggyal gyarapodott az 1947-től hivatalosan is önálló Néprajzi Múzeum táplálkozásgyűjteménye. Ezek túlnyomó többsége már tudatos gyűjtések eredménye. Zömük az ételkészítés eszköze, kevés köztük a tárolóedény. E tárgyak jelentőségét fokozza, hogy Kresz Mária és Csilléry Klára egyetlen faluban - Maconkán - részletes adatgyűjtés mellett8 dolgozott, és egy összefüggő tárgycsoportot - a kenyérsütés eszközei9 - is gyűjtött.

5 Ltsz.: 136961-136967,137027.

6 Ltsz.: 137392-137394, 137411, 137420-137421, 137653-137730, 137824-137856, 137868- 137873, 137876-137913, 137915-138013, 138020-138029, 138033-138038, 138050, 138059- 138066.

7 NMI 44/1945. Dr. Márkus Mihály jelentése 1944. 12. 1.-1945. 03. 15 közötti időben történt esetné- nyékről a Néprajzi Múzeumban.

8 Lásd NMI 36/1950. Táplálkozásgyűjteménnyel kapcsolatos feljegyzések.

9 Ltsz.: 141392-141396, 141399-141405, 141340-141342, 141398-141406.