Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény
Kerámiagyűjtemény Til A következő esztendőben a legkiemelkedőbb terepmunka Morvay Judit nevéhez fűződött, aki a Szatmár megyei Tarpáról hozott egy jelentősebb tárgyegyüttest (ltsz.: 64.87.134-64.87.171). Később ezek a tárgyak is a Szabadtéri Néprajzi Múzeum házaiba kerültek. Az előző évek gyűjtőútjai ekkor tanulmányok formájában kamatoztak: Kresz Mária megírta összefoglalását a hódmezővásárhelyi fazekasról, Maksa Mihályról és családjáról (Kresz 1966), István Erzsébet pedig sárközi gyűjtései nyomán jelentette meg dolgozatát (István 1964). 1965 fontos időpont a publikációk tekintetében: ekkor készült el Igaz Mária és Kresz Mária nagy jelentőségű munkája, A népi aerépedények szakterminológiája (Igaz-Kresz 1965), mely a tárgyak megnevezésétől a gyűjteményi elhelyezésig sok kérdésre megadja a választ.15 A terepmunkák közül kiemelkedett Morvay Judit és Molnár Mária Szatmár megyei gyűjtése (ltsz.: 65.125.88-65.125.88.105), melyről később a Néprajzi Értesítőben számoltak be részletesen (Morvay-Molnár 1966). A tárgyak nagy része szintén Szentendrére került A gyarapodás ebben az évben közepes volt, ám néhány tárgy kiemelkedett az új cserépedények közül: egy fésűvel díszített, 1798-ban készített hordóbutella (ltsz.: 65.21.1), valamint egy férfi és egy női fej (ltsz.: 65.138.1-65.138.2), melyeket a gyűjtő még az 1940-es években vásárolt egy gácsi fazekas házában, és amelyekbe Luca napi búzát vetettek. Ez a tárgycsoport szinte valamennyi, felvidéki eredetű darab funkciójára is új fényt vet (vö. István 1966). 1966-ban az újlaki téglagyár ajándékaként került a gyűjteménybe egy teljes kályha (ltsz.: 66.35.1.1-66.35.1.91). Boross Marietta egy kantát gyűjtött Szentgotthárdról, amely 1750-es készítésű habán munka, és alighanem temetési egyleté volt a ráfestett halálfej, csákány, ásó és kapa alapján (ltsz.: 66.39.71). Kresz Mária újabb csákvári gyűjtése főleg a mesterség gyakorlatáról igyekezett adatokat és szerszámokat gyűjteni (ltsz.: 66.74.1-66.74.43). Különösen figyelemre méltó volt István Erzsébet hartai gyűjtése (ltsz.: 66.81.5-66.81.52). A múzeumi gyakorlatukat végző ötödéves egyetemisták Muraszemenyén gyűjtöttek (ltsz.: 66.136.1- 66.136.36), többek között egy széles, szögletes, terrakotta színű gyertyaöntő edényt 1793-as évszámmal, mely a legkorábbi datált Vas megyei tárgy a gyűjteményben (ltsz.: 66.136.36). Csilléry Klára egy úrvacsorái kancsót gyűjtött, amely korábban tímárok céhkancsója volt (ltsz.: 66.164.1; vö. István-Kresz 1967). Az 1967-es év is a tárgygyűjtések jegyében telt. Az eredmény: közel nyolcszáz cserépedénnyel gazdagodott a gyűjtemény. A számottevő mennyiség mellett a bekerült tárgyak kvalitása is kiemelkedő. Ekkor került be két tál Garam menti központból, feltehetően Libet- bányáról (ltsz.: 67.74.1-67.74.2), ezek egyike 1713-as. Ajándékozás révén különböző fazekas égetőkemencék boltozatából származó edények is kerültek a múzeumba (ltsz.: 67.114.1— 67.114.20). A későbbi ismert keramikus, Probstner János Mezőtúron gyűjtött tárgyait ajánlotta fel (ltsz.: 67.118.1-67.118.14). Kresz Mária Gödörházán, Magyarszombatfán (ltsz.: 67.142.6- 67.142.27) és Hódmezővásárhelyen - ahol Imre Sándor fazekastól szerszámokat vásárolt (ltsz.: 67.145.2-67.145.100) - végzett tárgygyűjtést. Morvay Judit ismét Szatmárban gyűjtött (ltsz.: 67.155.2-67.155.43), ennek az anyagnak a nagy része azonban ismét Szentendrére került. István Erzsébet két teljes kályhát (ltsz.: 67.189.1.1-67.189.1.91, 67.189.2.1-67.189.2.104) hozott be Hartáról. 15 Ekkor jelem meg Körmendi Gézának a tatai fazekasság történetéről (Körmendi 1965), Béres Andrásnak a nádudvari fekete kerámiáról (Béres 1966) és Nagybákay Péternek a Veszprém megyei céhkorsókról (NagybAkay 1965) írt munkája.
